HTML

Learning to smile

Friss topikok

Címkék

2005.11.13. 12:22 karamcsand

Ma éjjel kenuval és hajtánnyal álmodtam...meg volt valami sztori hozzá
Ezt írtam idén június 7-én:

Gondoltam megint arra az idős párra, akiket csókolózni láttam a ligetben nemrég. Valahol bíztató ez. Lehet, hogy valamiért most nem boldogok az emberek, de 70évesen lesz valaki, akivel minden nap végigsétálhatnak a ligetben, teljes nyugalomban.

Eni szokott mondani olyat, hogy majd 70 évesen a szomszéd bácsival...
Ez a fenti írás mellesleg egy Dawson's Creek-rész nyomán jött elő (amit még tavaly télen vagy nemtommikor néztem, mimdegy is, nem is szokom nézni), és csak egy optimista kis írás arról, hogy sosem lesz elcseszve az életünk annyira, hogy ne lehessen hepiend
Mindazonáltal elgondolkoztatott Eni és ez. Tulajdonképpen nem érdekes, hogy lesz-e vagy sem, nem szabad hogy célunkká váljon pártalálás-hosszú vagy rövid távon-, hanem amikor jól esőnek tűnik és jön, akkor csak csinálni kell. Elég sok ember részéről érzek már itt tévedéseket, hogy nagyon akarnak valakit, illetve a jól esést már minimális szinten kiválónak találják, és belemennek olyasmibe amibe esetleg nem kéne... Vagy azt mondja valaki, hogy még nem elég érett kapcsolatra, nem jött el az ideje. Vagy az ellenkezőjét hiszi... furcsa. Valamennyi abból fakad, hogy az embernek görcsösen nincs önbizalma, és ezt vagy a maga valójában gyakorolja, visszahúzódva, vagy külső hatásokba kapaszkodik, és bazsalyog (bazsajog??), amikor össezjön valami... á.Déja vu... Szóval nemtom.

Most elmegyek tanulni. Egyre többet kéne tanulni egyre keveseb idő alatt, és nem is ez lenne a gond, de több tárgyból... rangsort kellene állítani, hogy mi legyen először, és mennyi ideig és stb... Meg persz megtanulni. Bizonyos szinten látok trú valóságot abban, hogy a tanulás ténylegesen előrelendíti az életemet boldogságában... csak tudnám, mikor lesz már vége, hogy elérjek addig, hogy tényleg megtapasztaljam, és legyen időm egy kevés. pl felhívnék most legalább 6 embert, és találkoznék velük. És így bizonyították be a tudósok, hogy a Föld banán alakú. Időnként úgy érzem magam, mint egy töketlen fecske. Európai. Vonuló. 41 szárnycsapás/mp.

Vajon miből fogom írni a diplomamunkámat?

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://somacher.blog.hu/api/trackback/id/tr886209644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zero 2005.11.13. 14:38:18

az életed el lehet cseszni teljesen. annyira. csak akkor már lehet, hogy nem is tudsz róla. szóval ezzel ne ringasd magad nyugalomba. inkább csak figyelj oda. és a kapcsolatról alkotott képek nagyon szubjektívek. nagyon sok szerepe van bennük a tapasztalat(ok)nak. emiatt ne ítéld el őket. az emberek nehezen tudnak - ha tudnak - magukért felelősséget vállalni. akkor meg másért hogyan? hm mindegy üdv
süti beállítások módosítása