"Most egy feketébe öltözözz alak surrant kapualjból kapualjba bukva az éjféli utcákon, s elért egy komor s félelmetes bejárathoz. Nincs az a kapu, ami erősfeszítés nélkül lehetne ennyire zord, ez nyilvánvaló. Úgy nézett ki, mintha az építészt behivatták volna, hogy különleges utasításokat kapjon. Valami vészjóslót akatunk sötét tölgyfából, mondták neki.Szval tegyél be egy visszatetsző, vízköpőszerűt a kapuboltozat fölé, adj neki becsapódást, olyat, mint egy óriás lépésének hangja, és tedd világossá bárki számára, de tényleg, hogy ez nem az a fajta ajtó, ami bimbamozni kezd, ha megnyomod a csengőt.
Az alak bonyolult kódot kopogott el a sötét asztalosmunkán. Kinyílt egy aprócska, rácsos kukucskáló és kilesett egy gyanakvó szem.
- "A jelentőségteljes bagoly huhog az éjben" -mondta a látogató, megpróbálva kicsavarni az esővizet köntöséből.
- "Mégis számos szürke úr megy búsan gyazdátlan férfiakhoz" -intonálta egy hang a rács másik oldalán.
- "Éljen, éljen a fránya bányakánya lánya" -riposztozta a csöpögő alak
- "A fejszés számára minden hozzá folyamodó ugyanolyan magas".
- "Mégis, kétségek nélküle, rózsa rejlik a tövisben."
- "A jó anya paszulylevest készít a kóbor fiúnak" -jelentette ki a hang az ajtó mögött.
Csön támadt, amit csak az eső neszezése tört meg. Aztán a látogató megszólalt:
- Mi?
- "A jó anya paszulylevest készít a kóbor fiúnak".
Újabb, hosszabb csönd követte ezt. Aztán a nedves alak azt mondta:
- Biztos bene, hogy nem a rosszul épített torony remeg rémesen a lepke közeledésétől?
- Ugyan, dehogy! Paszulyleves, az jön. Sajnáom.
Az eső kérlelhetetlenül sziegett a zavart némaságban.
- És mi van a bekalickázott bálnával? - érdeklődött az elázott látogató, megkísérelve a bepréselődést a rettenetes bejárat kínálta csekély menedékbe.
- Mi van vele?
- Hát, ha mindenáron tudni akarod, nem szabadna semmit se tudnia a tátongó mélységről.
- Ó, a bekalickázott bálna! Akkor te az Ében Éj Megvilágosodott Hittestvéreit keresed. Három ajtóval odébb.
- Akkor ti kik vagytok?
- Mi Ee Felvilágosult és Ősi Felebarátai vagyunk.
- Azt hittem, ti odaát találkoztok a Szirup utcában - jegyezte meg kicsivel később a vizes fickó.
- Aha. Hát. Tudod, hogy van ez. A lombfűrész klub bérli a termet keddenként. Volt egy kis kavarodás.
- Á, mindegy. Azért köszi.
- Szívesen. - A kukucskáló ablak csattanva bezárult.
A köntösbe burkolt alak egy pillanatig rámeredt, aztán továbbtocsogott az utcán. valóban volt ott egy másik bejárat. Az építő nem ette a fáradtságot, hogy különösebben megváltoztassa a dizájnt."
"Rossab felkelt az árnyak világában, jeges zavartság ömlött az agyába. De jelen pillanatban semmi másra nem tudott gondolni a fölötte álló, magas, csuklyás alakon kívül.
- Azt hittem, mind meghaltatok - motyogta. Furcsán csöndes volt minden körülötte, kifakultnak, tompának tűntek. Valami nagyon nem stimmelt. -Te vagy az, Portás testvér?
az alak érte nyúlt.
KÉPLETESEN SZÓLVA, válaszolta"
Terry Prachett - Őrség, Őrség
