Most MSN TrenkaNóra és Fox.
Szóval, Szalagavató 2006
Fél 2-kor el lettem vive (Nna ez is egy érdekes szó) a Körcsarnokhoz. És egy olyan 5-10 perces késéssel megérkeztek a latinhoz a tagok többsége, eltekintve Patvaros Péter kollegától, aki kicsit ittasan érkezett meg fél3kor. Ruhás próba, sajnos Gáborral már nem szállhattunk be a lányok részébe, pedig nagyon jó lett volna:) Mindegy. Kivételesen még jó is volt a próba, kevésbbé volt jelen az a punnyadás, ami a latinpróbák többségét megelőzte. És legalább kommunikáltam jókat Gáborral és Judittal és örülék vala nékik. Aztán lánytáncpróbát néztem meg, egész jó volt. Chicago zenéjére volt nagyrészt, és bele is volt rakva néhány figura belőle, de nekem annyira nem tetszett a zene vágása, zavart, hogy a filmet ismertem, és tudtam hogy a számok legjobb részei kimaradnak:) A ruhájuk kicsit furi volt nekem, bár azt hiszem, nekik jobban. Nno mindegy. próbarocky, keringőpróba is megvolt, jó volt, bár a keringő 1-2 eleme ott kristályosodott csak ki (pontosabban előző este gondolta ki a táncmagiszter illetve ott helyben). Aztán holtidő, tévelygés. Fel is használtam ezt arra, hogy kicsit odaköszönjek a barátoknak és üzletfeleknek, már ha megtaláltam őket. Volt KatiKataNóraAncsiLaura egy brancsban és örültem nekik, mert szeretem őket:). Nem mindenki teljes hangulati tökéletességben, legalábbis úgy tűnt, de egyenlőre ezt nem tudom. Mellettük ült a tavalyi D-s csapat, BenyóDániel, Juranovszky Tamás,Alparán Zoltán, Nagy Péter és egyéb jeles személyek:)
Aztán elkezdődött. tartott beszédet Lázár Tibor igazgató úr (akit én Lázár tanár úrként meg Láziként ismertem meg, és ez még mindig érdekes), egy szülő, illetve Petrekanics Márton évfolyamtársam. A Lázár-féle beszéd olyan igazgatós volt, hirdette az iskola erkölcsi szilárdságtanát, de igazából annyira nem villanyozott fel, 1-2 részletétől eltekintve eseménytelen volt, és elég elgondolkodtató, hogy mit csinálhat egy igazgatói poszt egy emberrel.(Kötelező mű ilyen téren a Rocksuli c film :)) A szülői beszéd egész jó volt. Ezután a konferáló bejelentette, hogy a végzős diákok nevében beszédet mond Petrekanics Marci.ööö Petrekanics Márton. Aztán mondott egy olyan beszédet P.Marci, ami jó volt és tényleg:)
Aztán tűzés. Zenezene, csoszogás, tűző osztály utána, döfés, elcsoszogás, taps, elcsoszogás zenezene. Mi voltunk a második tűzött osztály. Volt némi rendfeelingje annak, hogy álltunk egy sorban, szemben párhuzamos, nagyjából egyenlő szakaszok, oldalt két téglalap:). Nekem tetszett. D.H.Anna tűzött és jó. Sikerült sértetlenül megúsznom az esetet és még mosolyt is kaptamJ. Tűzés után osztályvideó, majd tánc. A videó csak dicsérheti Bence és Tamás keze munkáját, a tánc meg Melinda apukájáét meg az osztályt. Egész jól jött ki, hogy rockyztunk, mert ez volt az egyetlen nem-nemzetségi tánc. Meg nem is voltunk rosszak. Az évfolyamon az A-s tánc volt a legjobb, látványos, szép tánc, azt hiszem szír tánc néven futott, de oly mindegy. Szép amcsi popra táncolták nagyrészt így is. Latin egész jól sikerült, a lánytánc is, a keringő is, minden korrektül ment, esetleg a frakkom nadrágja lehetett volna kicsivel rövidebb, hogy ne tapossam le, de amúgy jó:) Táncoltam aztán Pájóval, Teklával, nőrokonokkal, Vera, Dóri, édesanyám, aztán átöltözés valami kevésbé flancosba:) Bár nekem tetszik a frakk. Az öltözőből elloptak egy mobilt, nem jó az ilyen. Aztán vissza. Pájóval soksoksok tánc. És jó:):):):) Aztán Pájó szólt, hogy esetleg másoknak kellhetek, és küldjem el nyugodtan, és aztán végül rá is szántam magam. Aztán Dorka, Zsófi meg úgy általában mindenki, aki ottmaradt. Sok tánc. Aztán vége. És Desperados. Nna most csinálok egy kiegészítést, mert ez már hogy néz ki.
Szóval,
Ott volt sok rokon, akikkel nem is találkoztam, és ezt összességében is sajnálom, van, akinél különösen nemjó. Pájót és Teklát megtaláltam már a kezdet előtt és kaptam ajándékot és nagyon aranyosak voltak:) Rég láttam őket. Ott volt a szalagavatón Trenka Nóra meg Nagy Reni, és örültem a két kiscsajnak, nagyon jó kis pozitivitásgócok. Vagy mi:). Balogh Ritával újra kéne gitározni, mert tanítani a gitározást jó. (Nemkülönben tanulni, amiért teszek is lassanként) Latin után elmentem és ittam bort és finom volt:). Nna szóval, Dorkával, Zsófival és Gáborral indultunk el a Desperados fele, de egyszer csak Dorka kivételével mindenki eltűnt és hű. Mindegy. Pont elértük az utolsó metrót, az Astoriánál már ránk is zárták az ajtót, épp csak kijutottunk:). Aztán megálltunk enni, hogy lehetőleg legyen alapja bármiféle alkoholnak, és egyáltalán egyek valamit aznap, mert ez nem volt fő profilos program. Aztán be a lebujba. Keringtem sokat, keresve, hogy mit lehet tenni, táncoltam (ritmikusan mozogtam doborientált, fültépő elektromos zajra), beszéltem néhány szót emberekkel, néztem hogy mit csinál H.Wanda(:)Egy évfolyamtársam 13éves húga, aki nem szól sokat, viszont úgy néz, hogy attól egyeseknek menekülni támad kedve:). Ezt bírom benne) meg effélék. Elég sokáig maradtam, végül Noémivel, a Lovas testvérekkel, F. Bencével és Melindával maradtunk kis csapatot alkotva, olykor táncolva, olykor meg székeken punnyadva. Hogy ilyen is legyen, tartottam némi lelkisegélyt illetve előadtam néhány gondolatomat, pl.: arról, hogy lehetséges-e hogy polietilénből 1 db legyen, meg ilyesmi. Hajnaltájt ez már kissé kiborította a hölgyeket, de hát ez van. Elindultunk haza, ami azt jelentette, hogy Katáékhoz ment mindenki aludni, én meg elkísértem őket. Aztán puszipuszi, séta elfele egyedül. Úgy döntöttem, hogy járok egyet, ezért Hajós utca, Opera, Oktogon, Vörösmarty utca kislábaimon, onnan meg már kis földalatti, mert kicsit fáztam. Az Andrássy úton nézegettem a kirakatokat, érdekes volt.
Az egész ünnepi izé során 2 sör, egy kis bor, meg egy vodkanarancs vándorolt belém, és ez így nagyjából jó is volt. Érdekes, hogy a Lajos néven közismert Fodor Balázs nyomait véltem felfedezni magamban, amint hajnalban, egy kocsmában előadtam néhány gondolatomat. Mindenesetre megnyugtat a gondolat, hogy azért Annyira nem hasonlítok rá, max 1-2 külső megnyilvánulásban, de nagyobb döntésekben véletlenül sem. Hazafele menet Bencével játszottunk egy kicsit a kirakott karácsonyfákkal:)))) Jó
A szalagavató közben a nagyzenekarban megláttam egy ismerős arcot; Ő nem ismert fel sajnos, így annyira nem forszíroztam a beszélgetést, de azért jó. Régebben neten kommunikáltam vele, és hegedül, és van együttese, a Black Fever. Nno mindegy.
Pájó megnézte blogomat, és hatással volt rá, és elhatározta hogy fog velem kommunikálni komolyabban is:) Ennek igen csak örülök. Jó dolog ez a blog, vannak pozitív (mellék-?)hatásai.
Többfelől érkeztek az utóbbi időben olyan jelzések, hogy önellentmondásban vagyok magammal meg mittudomén, úgyhogy gondoltam, tartok egy kis önelemzést, hogy mégis miért gondolják ezt az emberek. Személyesen általában azt látni belőlem, hogy vidámfajta ember vagyok, olyasvalaki, akit nem kell túl komolyan venni, aki boldog magában és örül minden baromságnak, elsősorban magának. Blogomon meg van némi szenvedés, gondolkodás mindenről, esetleg cinikus megjegyzések, és akármi.
Szerintem ez nem ellentmondás, bár lehet hogy rosszul látom. Alapjában véve egy vidám ember vagyok tényleg, de hosszú távon bennem is kialakult nagyon sok minek? és miért? meg egyáltalán , és elkezdett akkor a bazsalygó fejemben mozogni a neuronhalmaz s lőn gondolat s lőn tízezer neki foga. Kevésbé dramatizálva, én is nagyon sok mindenen eltöprengtem, mivel ért néhány pofáraesés és hasonlók, ami általában az ember jókedvét nem mélyítik el, de gondolkodásra késztethetik. Az utóbbi 2-3 évben eljutottam odáig, hogy nagyon sok választ megkaptam a kérdéseimre, és azt hiszem, sok olyan dolgot is sikerül már átlátnom, ami miatt más, hasonló helyzetben lévő emberek nagyon tudnak szenvedni. Ugyanakkor meg nem annyira jó tud lenni, ha látom más gondjait, és nem tudok segíteni rajta. Ezt felismerve persze nem kéne foglalkoznom vele, de idáig nem mindig jutok el. És persze attól még, hogy néhány dologra rájövök, nem leszek trúGod, tehát szenvedek én is frankón mindenféle baromságtól:) Mindenesetre szerintem nem annyira meglepő dolog, hogy célszerűen, baráti társaságban vagy bármely más emberi társaságban igyekszem nem azt mutatni, hogy miért szenvedek. Kevésbé barátok között azért, mert belső gondolatokat senki nem szeret bizonyos határokon túl kiadni, barátok között meg azért, mert akkor inkább próbálom kiélvezni, hogy együtt vagyunk. Van, aki másképp teszi, de a tapasztalat azt mutatja, hogy aki lépten-nyomon világgá ordítja, hogy neki milyen szar, annak jobb tuti nem lesz, de barátokból sem feltétlenül sokkal rendelkezik majd, és egy idő után már senki nem akarja hallani a gondolatait. Többek között azért nem, mert nincs is túl sok mélység bennük. Ez rendszerint többé vagy kevésbé együtt jár.
A blogom ellenben gondolataim nagy részének emésztője, ide a dolgok nagy részét beírom, akár felszívódnak, akár nem. Részben egy kicsapódása ez a kevésbé vidám gondolataimnak, másrészt pedig jelzés affelé, akit ez érdekel, hogy ez is én vagyok. És, mint ez most pont életbe is lépett, a blog sokszor alapja lehet annak, hogy valakivel komolyabban beszélgessek, mint azelőtt. Van, hogy ez blog nélkül is megy, és persze az a jobbik eset, de ilyen rásegítéssel is a végső érték ugyanaz.
Röviden: ha valaki akar, tud velem élőben vérkomolyan beszélgetni, de egyrészt akarnia kell, másrészt, lehet hogy olyan stílusban fogom előadni magam, ami minden komolyságtól mentes szinte. És az sem árt, ha félreteszi az előítéleteit. Már akinek vannak ilyenek.
van szabad 20 percem és gondoltam megosztom veled:d agolax
Minden nap meglepnek az emberek vele,hogy 1-1 aprósággal milyen örömet tudnak szerezni. Bár talán nem olyan apró dolog, hogy valaki akar velem kommunikálni. Sőt.
Nna most egyenlőre ennyi
Szóval, Szalagavató 2006
Fél 2-kor el lettem vive (Nna ez is egy érdekes szó) a Körcsarnokhoz. És egy olyan 5-10 perces késéssel megérkeztek a latinhoz a tagok többsége, eltekintve Patvaros Péter kollegától, aki kicsit ittasan érkezett meg fél3kor. Ruhás próba, sajnos Gáborral már nem szállhattunk be a lányok részébe, pedig nagyon jó lett volna:) Mindegy. Kivételesen még jó is volt a próba, kevésbbé volt jelen az a punnyadás, ami a latinpróbák többségét megelőzte. És legalább kommunikáltam jókat Gáborral és Judittal és örülék vala nékik. Aztán lánytáncpróbát néztem meg, egész jó volt. Chicago zenéjére volt nagyrészt, és bele is volt rakva néhány figura belőle, de nekem annyira nem tetszett a zene vágása, zavart, hogy a filmet ismertem, és tudtam hogy a számok legjobb részei kimaradnak:) A ruhájuk kicsit furi volt nekem, bár azt hiszem, nekik jobban. Nno mindegy. próbarocky, keringőpróba is megvolt, jó volt, bár a keringő 1-2 eleme ott kristályosodott csak ki (pontosabban előző este gondolta ki a táncmagiszter illetve ott helyben). Aztán holtidő, tévelygés. Fel is használtam ezt arra, hogy kicsit odaköszönjek a barátoknak és üzletfeleknek, már ha megtaláltam őket. Volt KatiKataNóraAncsiLaura egy brancsban és örültem nekik, mert szeretem őket:). Nem mindenki teljes hangulati tökéletességben, legalábbis úgy tűnt, de egyenlőre ezt nem tudom. Mellettük ült a tavalyi D-s csapat, BenyóDániel, Juranovszky Tamás,Alparán Zoltán, Nagy Péter és egyéb jeles személyek:)
Aztán elkezdődött. tartott beszédet Lázár Tibor igazgató úr (akit én Lázár tanár úrként meg Láziként ismertem meg, és ez még mindig érdekes), egy szülő, illetve Petrekanics Márton évfolyamtársam. A Lázár-féle beszéd olyan igazgatós volt, hirdette az iskola erkölcsi szilárdságtanát, de igazából annyira nem villanyozott fel, 1-2 részletétől eltekintve eseménytelen volt, és elég elgondolkodtató, hogy mit csinálhat egy igazgatói poszt egy emberrel.(Kötelező mű ilyen téren a Rocksuli c film :)) A szülői beszéd egész jó volt. Ezután a konferáló bejelentette, hogy a végzős diákok nevében beszédet mond Petrekanics Marci.ööö Petrekanics Márton. Aztán mondott egy olyan beszédet P.Marci, ami jó volt és tényleg:)
Aztán tűzés. Zenezene, csoszogás, tűző osztály utána, döfés, elcsoszogás, taps, elcsoszogás zenezene. Mi voltunk a második tűzött osztály. Volt némi rendfeelingje annak, hogy álltunk egy sorban, szemben párhuzamos, nagyjából egyenlő szakaszok, oldalt két téglalap:). Nekem tetszett. D.H.Anna tűzött és jó. Sikerült sértetlenül megúsznom az esetet és még mosolyt is kaptamJ. Tűzés után osztályvideó, majd tánc. A videó csak dicsérheti Bence és Tamás keze munkáját, a tánc meg Melinda apukájáét meg az osztályt. Egész jól jött ki, hogy rockyztunk, mert ez volt az egyetlen nem-nemzetségi tánc. Meg nem is voltunk rosszak. Az évfolyamon az A-s tánc volt a legjobb, látványos, szép tánc, azt hiszem szír tánc néven futott, de oly mindegy. Szép amcsi popra táncolták nagyrészt így is. Latin egész jól sikerült, a lánytánc is, a keringő is, minden korrektül ment, esetleg a frakkom nadrágja lehetett volna kicsivel rövidebb, hogy ne tapossam le, de amúgy jó:) Táncoltam aztán Pájóval, Teklával, nőrokonokkal, Vera, Dóri, édesanyám, aztán átöltözés valami kevésbé flancosba:) Bár nekem tetszik a frakk. Az öltözőből elloptak egy mobilt, nem jó az ilyen. Aztán vissza. Pájóval soksoksok tánc. És jó:):):):) Aztán Pájó szólt, hogy esetleg másoknak kellhetek, és küldjem el nyugodtan, és aztán végül rá is szántam magam. Aztán Dorka, Zsófi meg úgy általában mindenki, aki ottmaradt. Sok tánc. Aztán vége. És Desperados. Nna most csinálok egy kiegészítést, mert ez már hogy néz ki.
Szóval,
Ott volt sok rokon, akikkel nem is találkoztam, és ezt összességében is sajnálom, van, akinél különösen nemjó. Pájót és Teklát megtaláltam már a kezdet előtt és kaptam ajándékot és nagyon aranyosak voltak:) Rég láttam őket. Ott volt a szalagavatón Trenka Nóra meg Nagy Reni, és örültem a két kiscsajnak, nagyon jó kis pozitivitásgócok. Vagy mi:). Balogh Ritával újra kéne gitározni, mert tanítani a gitározást jó. (Nemkülönben tanulni, amiért teszek is lassanként) Latin után elmentem és ittam bort és finom volt:). Nna szóval, Dorkával, Zsófival és Gáborral indultunk el a Desperados fele, de egyszer csak Dorka kivételével mindenki eltűnt és hű. Mindegy. Pont elértük az utolsó metrót, az Astoriánál már ránk is zárták az ajtót, épp csak kijutottunk:). Aztán megálltunk enni, hogy lehetőleg legyen alapja bármiféle alkoholnak, és egyáltalán egyek valamit aznap, mert ez nem volt fő profilos program. Aztán be a lebujba. Keringtem sokat, keresve, hogy mit lehet tenni, táncoltam (ritmikusan mozogtam doborientált, fültépő elektromos zajra), beszéltem néhány szót emberekkel, néztem hogy mit csinál H.Wanda(:)Egy évfolyamtársam 13éves húga, aki nem szól sokat, viszont úgy néz, hogy attól egyeseknek menekülni támad kedve:). Ezt bírom benne) meg effélék. Elég sokáig maradtam, végül Noémivel, a Lovas testvérekkel, F. Bencével és Melindával maradtunk kis csapatot alkotva, olykor táncolva, olykor meg székeken punnyadva. Hogy ilyen is legyen, tartottam némi lelkisegélyt illetve előadtam néhány gondolatomat, pl.: arról, hogy lehetséges-e hogy polietilénből 1 db legyen, meg ilyesmi. Hajnaltájt ez már kissé kiborította a hölgyeket, de hát ez van. Elindultunk haza, ami azt jelentette, hogy Katáékhoz ment mindenki aludni, én meg elkísértem őket. Aztán puszipuszi, séta elfele egyedül. Úgy döntöttem, hogy járok egyet, ezért Hajós utca, Opera, Oktogon, Vörösmarty utca kislábaimon, onnan meg már kis földalatti, mert kicsit fáztam. Az Andrássy úton nézegettem a kirakatokat, érdekes volt.
Az egész ünnepi izé során 2 sör, egy kis bor, meg egy vodkanarancs vándorolt belém, és ez így nagyjából jó is volt. Érdekes, hogy a Lajos néven közismert Fodor Balázs nyomait véltem felfedezni magamban, amint hajnalban, egy kocsmában előadtam néhány gondolatomat. Mindenesetre megnyugtat a gondolat, hogy azért Annyira nem hasonlítok rá, max 1-2 külső megnyilvánulásban, de nagyobb döntésekben véletlenül sem. Hazafele menet Bencével játszottunk egy kicsit a kirakott karácsonyfákkal:)))) Jó
A szalagavató közben a nagyzenekarban megláttam egy ismerős arcot; Ő nem ismert fel sajnos, így annyira nem forszíroztam a beszélgetést, de azért jó. Régebben neten kommunikáltam vele, és hegedül, és van együttese, a Black Fever. Nno mindegy.
Pájó megnézte blogomat, és hatással volt rá, és elhatározta hogy fog velem kommunikálni komolyabban is:) Ennek igen csak örülök. Jó dolog ez a blog, vannak pozitív (mellék-?)hatásai.
Többfelől érkeztek az utóbbi időben olyan jelzések, hogy önellentmondásban vagyok magammal meg mittudomén, úgyhogy gondoltam, tartok egy kis önelemzést, hogy mégis miért gondolják ezt az emberek. Személyesen általában azt látni belőlem, hogy vidámfajta ember vagyok, olyasvalaki, akit nem kell túl komolyan venni, aki boldog magában és örül minden baromságnak, elsősorban magának. Blogomon meg van némi szenvedés, gondolkodás mindenről, esetleg cinikus megjegyzések, és akármi.
Szerintem ez nem ellentmondás, bár lehet hogy rosszul látom. Alapjában véve egy vidám ember vagyok tényleg, de hosszú távon bennem is kialakult nagyon sok minek? és miért? meg egyáltalán , és elkezdett akkor a bazsalygó fejemben mozogni a neuronhalmaz s lőn gondolat s lőn tízezer neki foga. Kevésbé dramatizálva, én is nagyon sok mindenen eltöprengtem, mivel ért néhány pofáraesés és hasonlók, ami általában az ember jókedvét nem mélyítik el, de gondolkodásra késztethetik. Az utóbbi 2-3 évben eljutottam odáig, hogy nagyon sok választ megkaptam a kérdéseimre, és azt hiszem, sok olyan dolgot is sikerül már átlátnom, ami miatt más, hasonló helyzetben lévő emberek nagyon tudnak szenvedni. Ugyanakkor meg nem annyira jó tud lenni, ha látom más gondjait, és nem tudok segíteni rajta. Ezt felismerve persze nem kéne foglalkoznom vele, de idáig nem mindig jutok el. És persze attól még, hogy néhány dologra rájövök, nem leszek trúGod, tehát szenvedek én is frankón mindenféle baromságtól:) Mindenesetre szerintem nem annyira meglepő dolog, hogy célszerűen, baráti társaságban vagy bármely más emberi társaságban igyekszem nem azt mutatni, hogy miért szenvedek. Kevésbé barátok között azért, mert belső gondolatokat senki nem szeret bizonyos határokon túl kiadni, barátok között meg azért, mert akkor inkább próbálom kiélvezni, hogy együtt vagyunk. Van, aki másképp teszi, de a tapasztalat azt mutatja, hogy aki lépten-nyomon világgá ordítja, hogy neki milyen szar, annak jobb tuti nem lesz, de barátokból sem feltétlenül sokkal rendelkezik majd, és egy idő után már senki nem akarja hallani a gondolatait. Többek között azért nem, mert nincs is túl sok mélység bennük. Ez rendszerint többé vagy kevésbé együtt jár.
A blogom ellenben gondolataim nagy részének emésztője, ide a dolgok nagy részét beírom, akár felszívódnak, akár nem. Részben egy kicsapódása ez a kevésbé vidám gondolataimnak, másrészt pedig jelzés affelé, akit ez érdekel, hogy ez is én vagyok. És, mint ez most pont életbe is lépett, a blog sokszor alapja lehet annak, hogy valakivel komolyabban beszélgessek, mint azelőtt. Van, hogy ez blog nélkül is megy, és persze az a jobbik eset, de ilyen rásegítéssel is a végső érték ugyanaz.
Röviden: ha valaki akar, tud velem élőben vérkomolyan beszélgetni, de egyrészt akarnia kell, másrészt, lehet hogy olyan stílusban fogom előadni magam, ami minden komolyságtól mentes szinte. És az sem árt, ha félreteszi az előítéleteit. Már akinek vannak ilyenek.
van szabad 20 percem és gondoltam megosztom veled:d agolax
Minden nap meglepnek az emberek vele,hogy 1-1 aprósággal milyen örömet tudnak szerezni. Bár talán nem olyan apró dolog, hogy valaki akar velem kommunikálni. Sőt.
Nna most egyenlőre ennyi
