Ma reggel arra ébredtem, hogy a vádlimban és a nyakam tövében, háttájon fájdalom és kín, és ennek nem örültem. Majd bekenem vala Richtofittel, bár anyukám első megnyilvánulása az volt, hogy csak izomláz a mozgástól, és ne gyógszerezzem magamat. Azt hiszem, tudom mi az izomláz és ez annyira nem olyasmi, ezenkívül a tegnapi túra nem kifejezetten mozgatott meg ilyen súlyosan. Nna mindegy. puffogok. azám, hazám
Mindenki szenved és most én ideírom hogy DE ÉN NEM, csak hogy nehogy bárki is azt higyje, hogy valamilyen hatás miatt törvényszerű a közdepresszió. Legyetek boldogok és Learn to smile NOW, mert lehet hogy egy büdös, mocskos városban éltek, ahol nem lehet lélegezni és egy sötét szobában, családtagoktól idegesítve kell szenvedve tanulni, de azért ez annyira nem vészes. Vannak szép dolgok az életben, családi piknikek, bulik a barátokkal, finom sütik, és egyebek.
állítólag
olvassátok madmoo blogolblogját, mert jó:)
"már egy hete csak az
anyádra gondolok." Te szemét. Hogy nem tudtál vele várni őszig! Egy
hete csak a Korg szentháromságra tudok koncentrálni..."
Legalább valakinek még jó a hangszerízlése:)
Élvezzétek az apokalipszist, amíg újra nem kezdődik a világ!
Dőzsöljetek és zabáljatok káoszsütit!
Jelentkezzetek egy sátánista szektába és próbáljatok meg "Ismerjük meg egymást közelebbről egy teadélutánon"-bulit szervezni!
Másszatok fel a Csomolugmára és gondolkozzatok el arról, hogy miért fáztok ebben a budapesti hőségben!
Minden kajátokat fűszerezzétek KURKUMÁVAL!
(lihegligehliheg)
azért még normális vagyok. bizonyos normák szerint