Megtörtént, jó volt, aki ott volt, tudja, aki nem tudja, tanítja... izé aki nem volt ott, az meg majd lesz. 1-2 momentum, ami megmaradt... Sinya (egyik főszervező) kihangosítva szól, hogy baloldalt áll apukája, ő az aki ilyen fiút nevelt, aki ilyen felvonulást szervez. Minden hídon szöveg, alatta pedig kiáltás. Alagútban a vár alatt nagy hang. NAgy. sok decibel. 350 szervező, önmagában is százméteres kígyó. Operánál közlekedésirányítás, néhány nagy arcú ember, és néhány kedves avagy nem kedves ismerős el előttem, sokkal észre sem vesszük egymást. Ismeretlen emberek mosolyognak rám, biccentenek. Egyik szervező szól, hogy eltűnt egy kislány. A szervezői megbeszélésen hangos mosolyok. Matricaosztás. Minden felvonuló matricát akar. Monocikli, 1 méter+ nyeregcsővel. Kiáltó hajók. Autóírtót áruló kiáltó vidám leány. Láttam sokszor jöttszembemalacot. Vége
Délelőtt István-nap volt, nem voltam valami aktív. Ancsi & Kata & Laura trió volt bent.
Délelőtt István-nap volt, nem voltam valami aktív. Ancsi & Kata & Laura trió volt bent.
Ekkor volt a legjobban felmérhető a hosszunk. Az elejéről láttam még pont a végét
Ma 5 fél6 körül felébredtem. Furcsa, mert éjfélkor feküdtem. Most meg fáradt vagyok és nem teljesen vagyok jól, de nagyjából oké. Kicsit fáj itt-ott. Nem rég kaptam egy e-mailt egy román honlapról, ahol feltették a kérdést, hogy kapjon-e autonomitást Székelyföld. Volt az utóbbi napokban 1-2 érdekes beszélgetésem, és sok szempontból elgondolkoztatott, többek között magamon is. Van, aki az orvosira járva úgy érzi, hogy túl sokat tud meg az emberről, olyasmit, amit már messze nem akar, mert kell neki egy kis nemtudás. Úgy érzem magamon, hogy bennem nincsenek ilyen gátlások, orvosi téren sem, de ez mellékes, és egyenlőre nem ellenőrizhető, de emberismeret terén sem. Kell majd némi időt arra szánnom, hogy átlényegüljek empatikusan más emberekbe, mert így tudok velük jól kommunikálni. Lassan rászánom magamat, hogy csináljak egy újabb mailcímet, hogy tudjak Thunderbirdről levelet küldeni.
