HTML

Learning to smile

Friss topikok

Címkék

2006.06.11. 23:15 karamcsand

Meghallgattam egy családon belüli vitát. Nem mennék bele, mert az nem volna etikus; nagyjából annyi leszűrhető, hogy mindenki hozta az általános formáját. Vita: félelmek kontra vágyak. vagy valami ilyesmi. Annak azért örülök -ez most lehet hogy nagyképűségnek fog hangzani, vagy az is- hogy jól átlátok némely dolgokat (olyanokat, amiről ez a vita szólt), és hogy saját életemben talán jobban tudok majd hozzájuknyúlni.

PPL-ről többen is töröltek mint ismerőst mostanában. A baj az, hogy csak annyit ír a PPL a jelentésében, hogy pl Bence törölt, de azt nem, hogy melyik, ezért nem tudok rendesen utánajárni.

Ma volt a tévében az Oltári nő című film, pont elkaptam a végét, örültem neki. Voltaképpen egy amerikai, tulajdonképpen átlagos romantikus film, de vannak grátisz pozitív tulajdonságai, amiket nagyra értékelek. Pl Richard Gere bácsi jó színész, Phil Collins bácsi zenéje is remek (miért bácsizok én mindenkit?), és van néhány megjegyzendő mondat...

- Egy túlméretezett lakás és kínai vacsora dobozból - New Yorkban erről szól az élet.

- Szerinted az embernek csak egy hozzáillő párja lehet?
- Nem, de szerintem a vonzalmat gyakran összekeverik az ideálissal

- Maga annyira elveszett, hogy még azt sem tudja, hogyan szereti a tojást

- Nem is akarja megmászni az Annapurnát!

ezt csak így. 1-2 elhangzott zene még mindig érdekel, pl remekmód zenélnek az utcán Ike (R.G.), a rendőrfönök és a polgármester gitárral, kaparóval(legjobb) és harmonikával. Aztán elhangzik egy Miles albumrészlet, (Kind of Blue) ami szintén szívem csücske. Amiatt kezdtem Miles Davis-t hallgatni és bár azóta sem találtam meg ezt a bizonyos albumot, a meglévő 3 másikkal elég jól érezzük egymást.
Növekszik az adrenalinszintem, duplán, úgyhogy örülhetek is meg nem is.
A meleg teát kanalazni a legjobb:) Ez a nap nagy felismerése. És persze, hogy szeretem a gyerekeknek készített kanalakat. Nem a mostani műanyagokat, hanem a régi fémeket, amiből van 1-2 nekünk még. A bohócos a kedvencem:) hihi
Ma eldöntöttem, hogy meg fogom számolni, hány pohár van a házban. ugyanis sok.
Megnéztem megint a Truman Show című egyébiránt kíváltképp remek filmet, és annak is örültem ma, mert ugye jó. meg remek. Le lettem ma oltva, hogy mennyi filmet nézek, pedig nem, csak ugye érettségi közeledtével... korai egyetemista beütés, vizsgaidőszakban kényszercselekvés.
A vicces arcú elefántot megrajzolom nemsokára kedves Katának és Mazapánnak, de még gyúrnom kell rá.

Ahogy hallom, a családi vita még tart. Hát, ez az élet, ami egyszer elmúlt, többé nem múlik el, legalábbis Gundel ezt mondta, a Takácsabbik fajta, és mivel nagypapája palacsintázót alapított egy állatsereglet mellett, nem feltétlen kell megbízni benne. Élelmiszeripai munkás...

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://somacher.blog.hu/api/trackback/id/tr576209391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dóra 2006.06.12. 01:31:01

Jaj Somám.. Ezért akartál ott ülni? Mindenki okos a más bajában. Inkább érettségizzél, mert lesz nagy családi vita,azt meglesem milyen okos vagy..:))

Dóra 2006.06.12. 01:31:54

Etikus voltál amúgy, köszi hogy ezt nem fecsegted ki:) Pusza

bence 2006.06.12. 08:07:40

Énbence töröltelek, ha ennyiből tudod ogy ki, azért mert wiwen is fentvagyunk, valamint nem láttam előnyét ennek a ppl-nek, ezenkívül nagyonnagyon feldigesített egy elbandi nevű pöcsfej, aki negyvenhetedszer is bejelölt. Az, hogy töröltelek, nem jelzés. Jó?

eszter 2006.06.12. 09:03:05

tényleg idegesítőek ezek az emberkék, és ami talán a legbosszantóbb, hogy nagyon sokan bejelölik őket, mint ismerős... elbándinak 2000 ismerőse van... a másik pedig, hogy előre is köszönöm a vicces arcú elefántot ;)

Artúr 2006.06.12. 11:45:43

Én tapasztaltabb vagyok, mert nem is regisztráltam PPL-re, pedig többen hívtak. Elég az IWIW, úgyis ugyanazok az emberek vannak fent, mert nincsenek nemzetközi kapcsolataim. Na jó, van pár rokon németországban. Én családi vitákban nagyon expert vagyok, nagyon okos vagyok más bajában, és ami a legszebb, hogy a magaméban is, ígyhát egyáltalán nincs bajom, mert el tudom kerülni. Nem szoktam családi csetepatékban részt venni, mert átlátom őket.

som 2006.06.12. 13:12:42

nem ezért akartam ott ülni és a magam bajában is okos vagyok legalábbis ilyesmikben érettségin lehet hogy nem:)

Dóra 2006.06.12. 16:20:42

Hajjaj, mindenki de okos!:) Én is átlátom.:)) De attól még benne vagyok.A kettő nem zárja ki egymást. Elég ha az egyik fél értetlen (ez lehetek akár én is,mindegy), akkor a másik csak szenvedi azt. Soma, így legyen!!:) Igaz, láttalak már dühöngve kiakadva berohanni a szobádba Okostóni, szóval ne magyarázzál.:) Na hagyjuk a szaftos részleteket, kinek jó az..:)

Artúr 2006.06.12. 20:27:52

De kizárja egymást. Pontosabban önmagában nem, az egy külön képesség, hogy fel tudod használni a tudásodat a csetepaté elkerülésére. Én nem rohangálok dühöngve, hanem csendben ülök és mosolygok a többieken, amint ordibálnak. Két éve lehet már annak, hogy én bármiféle családi balhéba keveredtem. Pedig van minden nap. Ahhoz, hogy én felemeljem a hangomat elég sokat kell fáradozni, annyit, hogy már nem éri meg. Dühöngeni szoktam néha, de nem másokon vezetem le az idegességemet. Feltekerem a metált maxra, káromkodok egy sort (mondjuk fél órát), vagy trágár szavakat írok egy papírlapra. Nagyon hatásos, teljesen megnyugszik tőle az ember. Tanulás előtt szoktam alkalmazni, könnyen ideges leszek, ha értelmetlen dolgokat kell megtanulnom, de egy kis ordibálás után megnyugszom és csöndesen elkezdek tanulni. Ilyen persze ritkán van, mert elég ritkán tanulok, de tegnap játszottam ilyet, azért jutott most eszembe. Ha van egy alzheimeres nagymamád, akkor sokat megtanulsz az emberi viselkedésről, pontosabban annak a tudattalan részéről. Nem tudja, hogy ki vagyok, nem tudja, hogy ő kicsoda (nem ismeri fel magát a tükörben), de a viselkedéséből sokat lehet tanulni. Például, hogy a lehető legrosszabb dolog, amit tehetsz, hogy felemeled a hangodat, mert ezt támadásként éli meg és támadással viszonozza. Ha éppen az asztalon felejtett pólódba fújja az orrát, vagy törli bele a nutellás kést, akkor sem érdemes vele ordibálni, mert azzal láncreakciót indítasz el és soha nem kapod vissza a pólót, legalábbis békés módon nem. Ellenben ha nyugodt maradsz és szépen elkéred tőle, akkor minden további nélkül odaadja. Én voltam az első a családban, aki békében tudott élni vele, tudomásul vettem, hogy nem százas, és úgy is kezeltem. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi múlik egy nyugodt reakción. Próbáljátok ki egyszer.

som 2006.06.12. 20:33:20

Már kipróbáltam:) Dóra, viszont a kiabálva elvonulást szerintem a családban én produkálom a legritkábban, kb évi egyszer. Nyilván láttál már így, egy családban élünk. Egyébként az első bekezdéseddel egyetértek. Bár mindkét fél szenvedi.

Dia 2006.06.12. 21:44:25

Nekem méhecskés villa a kedvencemmm...Ja és ha már sok filmet eg nézel, ki ne hagyd a "Minden világos"t...Everything is illuminated...rest in peace

kata 2006.06.12. 23:08:17

énis köszi az elefántot, most másba nem folyok bele...
süti beállítások módosítása