Voltam Pájó diplomaosztóján; maga a hivatalos-ünnepi esemény annyira nem tetszett, sajnos engem frusztrálnak az ilyen események kicsit. Tömeg, sok-sok rokon, ki székre vadászik, ki fotózik, és próbál nem mások elé állni. Alapjában véve szép esemény, remek énekkarral, dékánhelyesettessel nagy aranyláncban és talárban, csak problémás a gyakorlati problémákat megoldani egy ilyen dologban. Érdekes volt az ünnepi beszéd, a dékánhelyettes hosszan és elég pesszimistán beszélt. Vagy legalábbis nekem tűnt úgy.

Írtunk 7 epigrammát Pájóval a Tor-túrára, nem egyszerű költeni, főleg ha az ember a ritmustól várja, hogy adjon egy szöveget és egyúttal fordítva is. no de mindegy. nehéz volt hazajönni
Holnap elmegyek választani, és sokat tanulok. Az első zh-k, óhhh
Sok most kicsit a dolog, remélhetőleg lesz utána egy szusszanásom. Van már legalább 3 ember, akivel igencsak ajánlatos lenne találkozni, de inkább több. Meg Tor-túra. Meg ilyesmi. Ócsa, madarak, madarak... hová lettél, hová levél, óh, lelkem ifjúsága? ide. madarak meg oda. De eljön még az a verőfényes nap, amikor soma egy éji busszal leoson madárföldre.
A buszon ma reggel egy krapek viccelődni akart egy másik nadrágtartóján, aztán valahogy az nem értette a tréfát, és elkezdett kicsit politizálni, az meg vissza... Némely emberek olyan idegesek tudnak lenni. Node MINEK? Ez legalább még a mókás kategória volt. Provokátornak nevezték ki a mókás kedvűt. Hát jó.
Most alszom
álmodok