Több ismerősömnél, barátomnál érzékeltem, hogy a kedvesével való nonverbális kommunikációja nem működik tökéletesen. Furcsa, mert ez olyan embereknél is előfordul, akikkel empatikus készségek illetve döntéseik tekintetében semmi gond nincsen. Valahogy különösen érzékeny terület az, hogy az ember hogyan viszonyuljon a kedveséhez, amikor más emberek is jelen vannak életükben.
-
Tegnap kirándultunk Tatára Teklával és Zsoltival négyesben, sétálgattunk, tortáztunk, libikókáról lezúgtunk (mínusz királyi többes), effélék. Jó volt. Ritkán van ilyesmire kapacitás. Kicsit leültem a tó mellé, szép volt, és bioszagú. Hiányoznak kicsit a nagy terek itt Budapesten, sosem látok el több kilométer távolságba, mert 200 méteren belül biztosan van egy ház, ami takar. Ez kellett.
A Hifimen van zenés ébresztő, úgyhogy végre a fülsértően pittyegő órám nyugdíjba küldheti az ébresztőjét. Már nagyon nem szerettem egy ideje.
a szavazás eredménye:
Szeretsz/szeretnél tanítani? |
Nem mernék |
3 (20%)
|
|
Nem akarok; csak úgy |
1 (7%)
|
|
Szeretek |
5 (33%)
|
|
Szeretek, de bizonytalan vagyok a tanításom minőségében |
2 (13%)
|
|
Szeretnék, de még nincs tanítványom |
4 (27%)
|
|
Engem kicsit meglepett, hogy ennyi embernek lenne kedve a tanításhoz, de nincs tanítványa. Elég nagy biznisz a tanítás, nagy a kereslet, a kínálat is, de itt meg csak talpraesettnek kell lenni, és nem várni a sült galambot. A bizonytalanokra kíváncsi lennék, hogy a bizonyosakkal szemben milyen a tanítóképesség aránya.