Ha autóbalesethez riasztanak éjfél után, és a színhelyen nem találsz részeget, nézz körül még egyszer. [dt]
Emlékezés (honnan-hová)
A citromail adatbegyűjtő akcióba kezdett, és bár nagyon reklámozzák magukat, nem versenyképesek a többi e-mailszolgáltatóval szemben. Ehhez képest nem engedtek belépni a mailjeimhez, amíg nem töltöttem ki az ívüket. Szóval a citromailes címem törlődik. A nagy kérdés, hogy mi lesz az ott tárolt leveleimmel, megoldódott, mert rájöttem, hogy bár a Thunderbird csak a Beérkezett evelek mappából tud letölteni, abba át tudom rakni a kimenő leveleimet is.
Szóval kaptam ilyen szépet:
Szóval kaptam ilyen szépet:
Mindezek után belelapozgattam a mailjeimbe, sok minden feljött. Pl Botondtól egy mail, ami a következő hostra mutatott: https://db.bme.hu/~kbotond/photos/tiszap2004/ Találtam rajta sok képet, még az eredetileg kérteken felül is (Tiszap 2004), megállt az eszem. Rövid összeállítás belőlük:
Its a still life water color,
Of a now late afternoon,
As the sun shines through the curtained lace
And shadows wash the room.
And we sit and drink our coffee
Couched in our indifference,
Like shells upon the shore
You can hear the ocean roar
In the dangling conversation
And the superficial sighs,
Are the borders of our lives.
And you read your emily dickinson,
And I my robert frost,
And we note our place with bookmarkers
That measure what weve lost.
Like a poem poorly written
We are verses out of rhythm,
Couplets out of rhyme,
In syncopated time
Lost in the dangling conversation
And the superficial sighs,
Are the borders of our lives.
Yes, we speak of things that matter,
With words that must be said,
Can analysis be worthwhile?
Is the theater really dead?
And how the room is softly faded
And I only kiss your shadow,
I cannot feel your hand,
Youre a stranger now unto me
Lost in the dangling conversation.
And the superficial sighs,
In the borders of our lives.
Szerdán felöltöttem Mikulásruhámat, és vizsgáltam a reakciókat. Érdekes, vegyes. Aki kedvesen szólt, vagy legalábbis kedvesen élcelődött, kapott szaloncukrot. Elsőnek három munkásbácsi a BME oldalában. Többen rámdudáltak, 1-2 kisgyerek a BKV-n megbámult, BKV biztonságiak pocsék poénokat próbáltak rá elsütni, bérletárusító bácsi rezzenéstelen arccal kiadta a bérletemet, metróvezető integetett, kedvesem nem ismert fel, Geodézia előadóm külön üdvözölte a püspök urat, ...
Gondolkodtam. Valamikor régen volt egy standard tanácsom embereknek,
hogy merjenek belekezdeni egyedül kétségesebb kimenetelű súlyosabb
dolgokba, ha jól néz ki alapból, mert ezáltal válnak majd olyan
határozottá, tapasztalttá, hogy az jó legyen. És lám, gondolkodtam
embereken, és eszembe ötlött ez, és mennyire igaz. Kapásból 5 embert tudnék mondani, akik toporognak az élet színpadán, pedig ha meglépnének bizonyos döntéseket, vállalva a kockázatot, sokkal jobban járnának. Én alapjában véve "felelőtlenebb" jellem vagyok, nekem nem igazán volt ilyen problémám szerencsére. Az említett személyekkel meg nem tudom, mit lehetne kezdeni:). Nem azért, az élet előbb vagy utóbb meglépi helyettük, amit kell, csak ezáltal nekik igazából nem lesz jobb.
Voltunk Vörösmarty téren, van karácsonyi vásár. Forralt Borral. Írtam zh-kat, különböző eredményekkel, kialvatlanul. meg ilyesmi.
hogy merjenek belekezdeni egyedül kétségesebb kimenetelű súlyosabb
dolgokba, ha jól néz ki alapból, mert ezáltal válnak majd olyan
határozottá, tapasztalttá, hogy az jó legyen. És lám, gondolkodtam
embereken, és eszembe ötlött ez, és mennyire igaz. Kapásból 5 embert tudnék mondani, akik toporognak az élet színpadán, pedig ha meglépnének bizonyos döntéseket, vállalva a kockázatot, sokkal jobban járnának. Én alapjában véve "felelőtlenebb" jellem vagyok, nekem nem igazán volt ilyen problémám szerencsére. Az említett személyekkel meg nem tudom, mit lehetne kezdeni:). Nem azért, az élet előbb vagy utóbb meglépi helyettük, amit kell, csak ezáltal nekik igazából nem lesz jobb.
Voltunk Vörösmarty téren, van karácsonyi vásár. Forralt Borral. Írtam zh-kat, különböző eredményekkel, kialvatlanul. meg ilyesmi.
