Kiborító, ha elfelejtkezel egy apróságról és azzal borulnak dolgok... Mindegy, még nincs minden veszve, és túl lehet élni a dolgokat. De azért néha fáj a hülyeség. Nem is a hülyeség. Az vagy van vagy nincs, de a szórakozottság, hogy az ember eltervezi, hogy mit csinál, határozottan afelé tart, és közben elfelejti, mit kezdett el, az tényleg pocsék.

Zoli mondogatta többször is, hogy elvonulna egy időre, és az a helyzet, hogy egyre inkább én is. Nem tudom pontosan, hogy miért, de szükségét érzem. Csütörtökön elmegyek Párizsba, remélem, részben legalább képes lesz betölteni egy ilyen szerepet.