Topor Erika ajánlása nyomán voltunk tegnap Pájóval Gitárzenei Fesztiválon Gödöllőn. Igazából azt hittem, hogy ez egy országos valami lesz, és hát nem, de ettől még nagyon jó volt:). Gödöllő testvérvárosának, Turnhout-nak (Belgium) a gitárzenekarát látta vendégül. Persze zeneiskolai zenekar volt ez, tehát 16 éves átlagéletkorral léptek fel a vendégek, de (sejthetőleg a remek karmesterük-kísérőjük segítségével) nagyon fantáziadús előadást produkáltak. Játszottak komoly darabot is, és több könnyebb feldolgozást, mint a Volt egyszer egy vadnyugat vagy az Amélie zenéi. A zene alatt végig az adott darabbal kapcsolatos vetítést nézhettük, angol darabnál Big Ben, franciánál Eiffel-torony (Pájó arcán mosoly), amerikainál covbojhősök.
Ezután fellépett a Gödöllői banda ("" :)) is. Némelyik darabban énekes illetve egy hegedűs is helyett kapott, és igencsak tehetségesek voltak, le voltunk kicsit nyűgözve.
Hazafele a buszon (a HÉV nem jár a teljes vonalon, pótló buszok közlekednek) összefutottunk Maxyval, felpunkosított hajjal, aztán már a metró mozgólépcsőjén Nikivel. Egészen bröton hangulatunk lett. Na jó, ahhoz azért több kéne. (((nyif.)))
Mindenesetre megint véletlenül összefutós napjaink vannak, mert ma, ahogy állunk az Oktogon 4-6 megállójában, egyszer csak kikiabálnak a hátunk mögül egy kocsiból, és ahogy odafordulunk, hát Gabi s Straszi integetnek ki a kocsijukból és kiadják a napszemüvegemet, aztán elhajtanak:) (persze csak miután zöld lett a lámpa)(még jó).
Valamint Gödöllőremenet, az IKEA és a SUGÁR (amiben már van mozi és van rajta egy pixelhibás óriásképernyő) között kiszúrtam egy kis feketehajú valakit, és mivel a mulriuniverzumban senki más nem nézhet ki úgy, mint Lilla, odamentem és megállapítottam hogy tényleg ő az. Volt mellette Kölyök elfekvőben. Legalább most már tudom hogy ő ő. És Lillának mosolygott a feje és az jó volt. Pontosabban vicsorított:)
Voltam ma keresztelőn, harmadunokatestvérem második fiát kenegették vízzel, olajjal.
Kicsit nehezek az ilyen jellegű családi találkozók, mert a templomban ilyenkor egyszerre kívülálló és résztvevő az ember.
Gellért Ádám névre szert tett rokonom aranyos, szőke hajú, kék szemű, ami persze még változik valószínűleg (sötét hajú apuci:)). A pap kicsit furi volt, mert fiatal és amikor mosolyog, bohókásnak hat, és ez ember úgy érzi, hogy ő ilyen, ehhez képest a szertartás alatt végig komoly arccal (kivéve 2-3 megszakítást), egy hanghordozással beszélt, és csak akkor vett levegőt, ha már nagyon kellett.
A keresztelő után volt egy ebéd, csodás ételekkel, koktélokkal, zongoristával. Mindenki felírta egy papírra, amit adna a gyermöknek illetve szüleinek, és lufival el lettek engedve ezek. Amit visszaküldenek, azt be kell váltani. Volt egy kis vetítés az első 4 hónapról, aranyos volt, és kellemesen humoros. Mielőtt igazán elszántam volna magamat a szocializációra és belevetettem volna magamat az ismeretlenek erdejébe, hazamentünk. Mindenesetre azért 1-2 szót sikerült váltani a rokonokkal. Bár ez részben abban merült ki, hogy fel nem ismertek volna ilyen fejjel, ha nem néznek meg iwiwen. Mindamellett szeretem őket, nagyon frissek és kedvesek és energiával teltek ezen távoli rokonaim. Nno meg nagyon finom gesztenyepürével és somlóival láttak el minket, amiért külön riszpekt jár:). Ha már ételekről van szó, egy 7 és fél kilós fogast szeleteltek fel a vendégeknek. Ekkora édesvízi halat még életemben nem láttam, és nem is gondoltam volna, hogy a vizán kívül van magyar tavakban/folyókban ekkora állat. Azért finom volt...
Elgondolkodtató, hogy két harmadunokatestvérem is tőlem negyedórányira lakik, mégis csak az ilyen nagy eseményekkor látjuk egymást. Nyilván így alakult, nem vagyunk nagyon képben egymás életével, de azért elgondolkodtató. Talán ez egyszer változik. Ha pl az én feleregetett levelemet megtalálják, kötelességem lesz az ifjú Gellért Ádámot biciklizni tanítani (MUHAHAHAHA)(Többek között). No de ezt még meglátjuk.
Ahogy öregszem, bölcsebb leszek. Több tapasztalat, illetve a korábbi tapasztalatok megértése. Ezt szeretem. Megérteni a korábbi eseményeket. Az istvánban volt egy időben kiragasztva egy szekrényre valami ilyesmi pl.: A tudás hatalom. A hatalom a kisemberek aberrációja. Persze ez nem egy annyira értékes valami, de azért jó megérteni, és van sok nagyon is értékes dolog. Pl.: Élj a mának. Ezt nagyon sokan félreértelmezik, és nekem is csak az első hallás után évekkel jött át, hogy mi ennek a tartalma. Az ilyesmik felismerése csupán néhány másodperc koncentrációt igényel, de mégis mindig elmegyünk mellettük, pedig a megértése csak ennek a szállóigének nagyságrenddel boldogabbá tehet egy embert.
Elmélkedtem ma a hazugságról kicsit (az autóban hazafelémenet nem volt épp jó dolgom) (Az is lehet, hogy már a buszon volt). Mindenki hazudik naponta sokat, főleg ha beleszámoljuk azokat is, hogy pl.: Jó étvágyat! (fulladnál bele a krumplipempődbe) vagy Viszontlátásra! (akar ám viszonlátni a hóhér). Lehet, hogy üldözési mánia, de ha tudatosan úgy emlékszem, hogy nem hazudtam éppen aznap senkinek, akkor is feltételezem, hogy megtettem, csak nem vettem észre, annyira automatikus volt. Ez talán fedi is a valóságot. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy egy Pájóval való leendő közös életben ez milyen mértékig fajulhatna el. Vele kapcsolatban most kifejezetten törekszem az őszinteségre, ami egy bizonyos szintig természetesen természetes, de én majdnem minden határon túl őszinte akarok maradni vele, és ez már más. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő.
Olvasgattam az Alexandrában Sting önéletírását. Egész jó olvasni. Nyilván nem egy remekmű, de érdekes és olvasmányos, és ezzel szerintem már teljesen jó. Sting furi emberke, mert nagyon egyszerre öreg és fiatal. Már erősen ráncos, de még mindig fiatalos frizurája és ruhája van, és sokszor teljesen jól is áll neki, ráadásul mozgásában sem egy rozzant ember. Abszolút aktuális popsztár, de ugyanakkor még Elvist hallgatott gyerekként, sőt 26 éves volt, mikor meghalt a Király. Mégis úgy érződik, mintha egy generáció választaná el a nála amúgy csak 10 évvel idősebb Beatles-tagoktól. És ugyanitt érdemes megjegyezni, hogy kb ő az utolsó olyan generáció tagja, amelyik hosszú távon is fenn tudták tartani a nevüket a szakmában. Legalábbis én nem sok fiatalabb nevet tudok mondani, akik 2-3 éven belül nem tűntek volna el, vagy nem vesztették volna el a hitelességüket. Sting még mindig tud olyat mutatni, ami érdekel (Labyrinth) és teljesen hiteles. Kíváncsi vagyok, mi lesz; Jön-e egy olyan generáció megint, akik képesek hosszú távon a köztudatban maradni, jót alkotni, vagy sem. Érdekes megfigyelni, hogy a Beatles, Sting és sokan mások ebből a korosztályból ténylegesen rossz anyagi körülmények közül kerülnek ki, utóbbiak épp brit gyárvárosokból (a Beatles Liverpool-ból, Sting Newcastle-ből, ahol kb mindenki a hajógyárban dolgozott). Sokkal önellátóbbak, mint a mai zenészek, és a zeneipar úgy nyúl a hónuk alá, hogy van nevük a zenében és van tapasztalatuk. És ez hat az egész életükre; egy magyar példát véve: Zorán a mai napig szinte teljesen egyedül csinálja a zene felvételét, keverését, a koncertjei szervezését. Ez egész más, mint a mai standard, hogy egy szintén nem túl jó anyagi körülmények közül jövő (jó, ez sem mindig igaz), de a zenei "szamárlétrát" még meg nem járt embert, akiben egy kiadó emberei fantáziát látnak, megfognak, kiemelik az addig életéből, óriásplakátokkal benyomják a köztudatba, és leszerveznek neki kismillió koncertet, majd ahogy lecsengett a láz, szépen befejezik az együttműködést. (Megjegyz.: Egy ilyen bizniszben a zenész sem jár túl jól, mert minden bevételéből levonják azokat a költségeket, amiket a luxusszálloda, a szuperkoncert helybérlete, stb jelentett. Ezeket persze nem ő választotta, és nem is feltétlen olvasta el a teljes szerződést, így nem tudja, hogy mi lesz a vége, de IJ-kártya neki.) Szóval talán ehhez is köze van annak, hogy ma könnyebben jönnek és mennek a nevek.
