Amikor az ember a következő 1-2 nap zh-ira készül illetve a beadandókat csinálja, az azért jó, mert közben jönnek termékeny vagy csak érdekes gondolatok; olyanok, amikre máskor az ember éveket vár.

Nna ez pont nem ilyen lesz, de azért érdekesnek érdekes. Meg kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Azon gondolkoztam ugyanis, hogy hogy állok én a mindenféle csinosító szándékű holmikkal. Azt tudtam eddig is, hogy a rózsaszín miniszoknyás, mellírozott hidrogénszőkék csak korlátozott mértékben tudnak érdekelni, de arra jutottam igazából, hogy általában szinte semmit nem szeretek egy női arcon (férfin se, de ez most női szekció legyen). Olyannyira nem, hogy igazából nem csak piercing zavarna, sőt, kicsit sem zavar jobban, mint egyebek. Mint szempillaspirál. Vagy fülbevaló. A leberetvált, és rajzolt szemöldök azért jobban zavar. Az kihozza belőlem az undort az esetek legnagyobb százalékában. Szóval visszatérve általánosabb példákra, egyszerűen nem szeretem ha bármi is megbontja a lélek tükrének szépségét (Átcsaptam a szép szavak ösvényére). Egy szoborban, vagy festményben, vagy klaviatúrában szeretem, ha kicsit csinosítva van, jót tesz neki egy visszafogott kis dekoráció, de egy arcban van elég hullám, hajlat és szemfog ahhoz, hogy már ne kelljen bele több. Igazából egy archoz amit hozzá lehet még tenni, az az életerő, amit egyesek kisugárzásnak mondanak. Ennek igazából csak az a feltétele, hogy adott ember ne legyen döglött típusú ember, és lehetőség szerint félig döglött sem (bár ez már komoly teljesítmény), hanem általában éljen és mozogjon, használja az agyát is, és ne arra, hogy a szeme sarka mindig észrevegye 40 méteres körzetben az összes ember összes koszos körmét, pattanását, rosszkedvét, egyéb testi-lelki hibáját, hanem mondjuk észrevegye a közvetlenül a háta mögött álló fickót, aki 4 évvel később már a férje lesz. De főleg a néhány sorral előrébb álló ember fölött repülő fecskét, ahogy elkapja a legyet. Nyilván ebből sosem lesz a HOT! magazin címlapján cikk, ellentétben azzal, ha mondjuk egy strucc repül el és leszarja az alatta elmenő Kempelen Farkast, de sokkal szebb és kellemesebb élmény is. És ha akár csak a huncut mosolyt is észreveszi aznap egy arcon és ő is megmosolyogja, már jobban jár.
Szóval lényeg, hogy egy élő és mozgó, jól működő embernek általában a pőre arca is elég vonzó ahhoz, hogy ne kelljen rá már egyéb cucc. És igazából ezek, ha adnak is egyfajta szépséget, ez a szépség nem élő emberi szépség lesz, hanem a szobroktól és egyebektől kölcsönzött szépség, ami nem az igazi. Bár kétségkívül könnyebb észrevenni, és lehet a nyomán bókokat passzolgatni egymásnak, ellenben azzal, hogy "szép a mosolyod", vagy "szeretem a huncut szemöldöködet, ahogyan gyűrődik és csavarodik" kevésbé vannak megbékélve az emberek. Pedig sokkal jobbak.
Mellesleg némely szépészeti eljárás teljesen elcseszett ötlet, és semmiféle szépséget nem kölcsönöz. Van ilyen is. C'est la vie.

Szóval a haj jó. Bizonyíték erre Winnetou is, akinek egyetlen éke hosszú kékesfekete haja volt. És lám mekkora törzsfőnökséget tudott növeszteni melléje! Ez is bizonyíccsa, hogy jó a hosszú haj.