Szolfézs után az egyik szolfézsos osztálytársammal (boncolgattuk a megnevezés témáját, de nem igazán jöttünk rá, hogy ez minek számít) beszélgettünk sokat mindenféléről s ez jó. Igazából nagyon szórakoztató volt a kommunikáció; mimikájában kicsit Kapros Lillát idézte nekem a lány, és ez már önmagában figyelemre méltó. Van most LEGYÉL TE IS LENGYEL SZAKOS plakátom, amiről még nem döntöttem, hogy mit csinálok vele, de jó:)
Márkkal is kell majd beszélnem.
Jönnek be új emberek az életembe, remélem, lesznek ennek mindenféle pozitív következményei. Kicsit furcsák:). De tekintve magamat ez nem teljesen meglepő, csak kicsit.
Elmentem KRESZT intézni, és már a Móricznál jutott eszembe, hogy valószínűleg már bezártak és hogy nincs nálam elég pénz. Szerintem öregszem.
Olvasom a Játszmák nélkült, és érdekes; Többekkel is szívesen beszélgetnék róla, egyesekkel meg szinte muszáj lesz. Mercsak.
Statikával gondjaim vannak megint, apukám tett egy megjegyzést, ami nem biztos, hogy a legjobb bíztatás volt, akkor is, ha jelen helyzetben nem igaz hogy nem igaz. De az sem feltétlen, hogy igaz, viszont a kijelentéssel (Ami egyébként az volt, hogy ugyanazt csinálom a tanulmányaimban, mint a bátyám - ami ez esetben arra utal, hogy megbukom a fontos tárgyakból és jól ki fognak baszni) pont rossz irányba mozdított szerintem. Nyilván tudom ezt, és igyekszem tenni ellene, ugyanakkor elgondolkoztat, hogy vajon az utóbbi évek során kapott ilyen megjegyzéseknek mennyi kauzális kapcsolata van azzal, hogy most úgy tanulok, ahogy. Én magam nehezen mondok ki egyenes ok-okozatiságot egyrészt, mert nem értek hozzá eléggé, másrészt pedig, mert hiába mondok ki valami ilyesmit, sehonnan nem nyer részleges vagy teljes megerősítést 1-1 ilyen gondolatom, és így nem tudok vele többé mit kezdeni; Egy gondolat marad, amit a vele kapcsolatos személyekkel nem tudtam megbeszélni kellő mélységben.
Szeretnék kicsit elmenekülni valahova, azt hiszem. Nyilván ez az azt hiszem az, amiért még itt vagyok. Mindenesetre jó volna egy egészen más léthelyzetet kipróbálni, mint amiben most élek. Látok lehetőségeket, és szeretnék máshogy viszonyulni hozzájuk, mint most. Ehhez alapvetően a döntés szabad lehetősége kell, ami nyilván nincs meg. Foglalkoztat a lehetősége annak, hogy esetleg valamely országba elpályázzak egy időre, jó távol és csináljak valami melót, meg frissítsem a háttértárolóimat. Szeretnék megtanulni néhány másfajta életmodellt azon kívül, amit a közvetlen környezetemben látok. Ezt alapvetően csak nagy távolodással tudom megoldani, mert csak úgy kerül elég nagy arányba azon ingerek száma, amik ezeket kötvetítik szemben a mostani helyzettel.
Aztán van egy csomó olyan feladat, hogy emlékezni kéne. Pl hogy miért jutottam arra, hogy nem félek a haláltól. Ezt nagyon régen gondoltam ki, és nem emlékszem pontosan, hogy miért. Pedig hasznos, ha az ember a halállal jó (rendezett) viszonyban van. Ciki.
Enzé kapott tőlem diavetítőt, Hajrá Három kismalac!
