Dorkával beszélgettünk, megpróbálom az esszenciát valahogy tömöríteni, semlegessé tenni, de nem érdektelenné.
Ha valaki megtalálja a helyét az életben (hitében, munkájában, kapcsolataiban (szerelemben), stb), akkor hajlamos elveszíteni a bizonytalanságát. Persze önmagában tök jó, hogy megtalálta a helyét és boldogabb, teljes lett az élete, de veszít a rugalmasságából. Nehezebb lesz vele beszélni, pusztán mert nagyon határozott véleménye van arról, hogyan kéne csinálni a dolgokat. Ahhoz, hogy megértse mások gondjait bajait, empatikus tudjon lenni és a partner számára is kellemes legyen vele beszélgetni a dolgokról, ahhoz kell némi bizonytalanság. Talán nem a legjobb szó a bizonytalanság, mert olyan emberek is képesek erre, akiknek a hitük, világnézetük, stb. sziklaszilárd.
Megjegyzés: Szerintem "jó művész" is csak ilyen "bizonytalan" ember tud lenni.