Tegnap meghalt a nagymamám. Már csak nagyapáim vannak. Megint szembesültem azzal, hogy nem igazán tudok gyászolni. Vagy legalábbis nem mutatkoznak rajtam a "szokásos" vagy talán várható dolgok. Nem tudom, hogy ez annak tulajdonítható-e, hogy nem volt vele nagyon szoros kapcsolatom, vagy hogy általában a halál már nem ráz meg, mert a gondolataim fel vannak készülve rá, vagy másnak. (ez utóbbiak sem tények, de nagyjából ezt gondolom.)
Örülök neki, hogy a család elég jól viselte a dolgot, nem estek szét lelkileg.
*
