Vittem Pájót Ole-ra, fáradtka volt, tudatlan volt, hazamentünk, megteáztunk, megaludtunk.
Tegnap gyakoroltam gitárt, nem eleget, délután ezért kicsit beégtem, de alig volt ki előtt beégni, úgyhogy szinte mindegy, meg lett ismerve 1-2 kedves ember. Egyikük vezetnékneve az, hogy Kicsi és ez cuki.És -mint ahogy az iwiw kiszolgáltatta nekem ezt az adatot- 18 éves, ami soknak tűnik a külsejéhez, megjelenéséhez képest, de rájöttem, hogy én vagyok 20, tehát nem is sok. Én vagyok vén és nekem furi csak, hogy 18 éves lehet egy ilyen kicsi lány.
Volt soron kívül gitárórám, szeretem a gitárórát.
Volt Pájóm megint, szeretek vele aludni a jóó nagy (és meleg) paplanja alatt. Meg együtt létezni. Beszélgettünk egy jót, meg csináltunk együtt dolgokat, kérdezett s én kérdeztem. Ránkfért. Jó volt. Amikor a születésnapom után nem voltam jól, mondta, hogy azt gondolta, hogy majd talán az feltölt. De ez sokkal jobban feltöltött. Pedig semmi "különös" igazán nem történt, ahhoz képest biztosan, hogy akkor születésnapi buláj volt. De itt volt és ott voltam és ketten voltunk és volt idő. És ez fontos. Még ha nem is különös.
Ma pedig munka, holnap is munka, csütörtöktől madáretetés. És még maholnap gondolkoznom is kell. Ez az igazán nagy projekt...
