Kicsit ijesztő, amikor fáradt frusztráltságomban először tördelem a kezem, aztán -hogy intenzívebb érzést, (olykor fájdalmat is) éljek át, húzogatom és csavargatom az ujjaimat, és érzem, hogy puszta balkézzel egy puszta jobb ujjat el tudnék törni anélkül, hogy impulzust vagy nehezéket használnék. Minthogy minden ember tudatában van valahol annak, hogy egy eszközzel (borotva, kés, zongora) magát és bárki mást meg tudna ölni. De amikor megtapasztalja a saját testét, mint ugyanilyen erős és hathatós eszközt, az ijesztővé válhat.*
Ide kapcsolódik talán az a jelenet, amelyben a forradalmi Indiában lezajlódó muszlim-hindu ellentétek kapcsán játszódott le. Gandhihoz ment egy hindu férfi, és zokogva mesélte el, hogy a családját megölték, és ezért ő egy muszlim gyermek koponyáját szétzúzta egy kővel. Kérdezte, hogy mit tegyen. Gandhi azt mondta, vegyen magához egy árva kisgyermeket és nevelje fel becsülettel. De azt gondosan ellenőrizze le, hogy muszlim szülők gyermeke legyen, és hitének megfelelő neveltetést kapjon.
*talán ezért van az, hogy sokan, akik fiatalon megtapasztalják, milyen erősnek lenni, istennek érzik magukat. Aztán egyszer kiderül, hogy nem azok."
ui az előző log-bejegyzéshez: nem baj ha valaki közbeszól, de ha nem tud rajtam segíteni, viszont jelen van egy értőbb személy, akkor amíg ő végiggondolja a maga logikáját, maradjon csendben
