Érdekes, hogy már meg sem lepődöm azon, hogy ha a nővérem áthív palacsintázni, és átmegyek, akkor azzal fogad, hogy tulajdonképpen próbált palacsintát csinálni, de nem sikerült, és most mutassam meg. És az sem, hogy ha elkezdek Rajvirral beszélgetni, akkor Dóra lefekszik az ágyba és elkezd HP7-t olvasni, aztán fél óra után meglehetősen tahó módon közli, hogy jóéjszakát, szeretnének lefeküdni (ami valójában az ő véleménye, de ezt automatikusan kiterjeszti Rajvirra is).
Tulajdonképpen olyan tekintetben egy-egy ilyen eset nem bánt, hogy  nem veszem a lelkemre, de azért nem vagyok boldog ettől a helyzettől. Hogy ha valakinek meg akarja mutatni (esetünkben Rajvirnak), hogy ő mennyire tud, akkor áthív, aztán ha megtettem, amire szüksége volt, akkor elküld szépen a fenébe, köszönet vagy egyéb nélkül.