Még két héttel ezelőtt találkoztam Enivel és felhívta a figyelmemet egy kávézó ablakában erre a kis érdekességre:

Aztán nem sokkal utána találkoztam egy N-i nevű hölggyel is, aki másképp eni, mint Eni. sétáltunk Gül Babához és egyéb helyeken, és beszélgettünk emberekről és eseményekről. Aztán egy ember egy eseménnyel kapcsolatban megkeresett. Zoltán barátomnak volt szüksége rám, egy törött kormányú dongómotoros kerékpárt kellett felvarázsolni az autó csomagtartójára, ami mondhatjuk, hogy problémát okozott, tekintettel arra, hogy a dongómotor nehézzé teszi a kerékpárt és sajnos a tartószerkezet fogókarjai sem férnek el túl jól a sok kütyü mellett. Azért megcsináltuk ügyesen:)

Vasárnap hajnalban pedig felültünk a buszunkra Pájóval és a tanári kar számos elemével, tartozékokkal bővülve. És megindultunk Máramaros megyébe, amely jelen pillanatban Romániában leledzik. Csupa hegy, egy kevés magyarsággal megfűszerezve, számos szép faluval, nagy román lakossággal, medvékkel, barázdabillegetőkkel, (sírós) felhőkkel, erdelyekkel...

Koltón meglátogattuk a Petőfi-múzeumot, ahol 'élete legboldogabb napjait' töltötte a nemzet költője, Petőfi Sándor Szendrei Júliával. Megnéztük a somfát, ami alatt írta verseit. Sajnos már megdöglött, úgyhogy a ház erkélyén van kissé csoffadt állapotban, de attól még ez Az a fa és utóda növöget a kert végében.

Nórinak fényképeztünk tányérokat :D

Egy teljesen egészséges ciprus is nőtt a kertben, szépséges...

Szeretem a kissé kopár hegytetőket

Meg a jó kilátást is :D

Ház a tónál

Este megérkeztünk a szállásra, ami egy fatemplom közvetlen közelében volt. Tetszett. A közelben volt egy síléckölcsönző, aminek a kerítése sílécekből volt majdnem végig. Sajnos elfelejtettük lefényképezni:(

Volt némi hacacáré a szállással, végül sikerült egy kétfős szobát kiutalni nekünk, de másik panzióban, mint a többség, külön poénként nem mindig volt meleg víz és a zuhanyzó (a nem megfelelő szerkezet következtében) penészes volt. Öreg házinénink nem volt a helyzet magaslatán...

Másnap kolostorokat látogattunk. Szépek, bár három ugyanolyan kolostort az ember meg tud unni:)
A kolostorok belsejében a templomok kívül-belül festve voltak, ami kissé szokatlan volt számunkra. De érdekes és szép.

Pokol!

Benéztem a kútba...

Harmadnap bepótoltuk az eredeti második napi programot (ugyanis a sofőr nem vezethetett bizonyos óraszám felett és még tahó is volt, ezért át kellett szervezni a dolgokat), azaz kisvonatozni mentünk. Nagyon bájos volt, szép helyeken mentünk. Azt kicsit sajnáltam, hogy oda-vissza kétszer három óra volt az út és a végállomásnál csak egy fűrésztelep volt, de azért ez nem szegte kedvünket.

Valódi gőzmozdonnyal mentünk:). Persze több jármű is közlekedik itt...

Ez a kis piros jószág körülbelül 15 "vagonnyi" fát húzott maga után.

Meglepő, de végülis érthető, hogy a sínek itt a terheléshez mérten picik voltak és a rögzítésük sem volt éppenséggel túllihegve.. Én már megszoktam a normál vasútvonalakon látható lenti sínrögzítést, ami kicsit erősebb.

Másztam vagont:) ...

...hogy a kedvesemnek hozhassak virágot!

Velünk utazott Piroska is. (vagy a gonosz mostoha)

Negyednap megrendeztük a nagy zabálás napját. Ennek jegyében elmentünk a Borsa-tetőn található estenába. Ez egy kicsiny gazdaság, ahol szerintem saccra azóta nincs változás az életükben, mióta először építettek házat itt.

Ez még csak a hágó, ahol egy traktor álmodott szépeket.

Ez már az estena...

Ötödnap a barsanai ékelt fatemplomot néztük meg, újfent egy kolostor keretein belül. A természetes szépségén felül engem nagyon megragadott az ékelés, az ácskötések, minden, amit az itteniek a fával műveltek. Sok ötlet van benne.

Elmentünk a szaploncai vidám temetőbe is. Az összes benne található síron van egy színes, díszes fejfa, versbe szedett élet- (valamint halál-) történettel, és festett képecskékkel. Mindazonáltal a versekből kiderül, hogy a temető csak temető marad, a halált nem sokan képesek poénra venni.

A nap hátralévő részében és hatodnap múzeumlátogattunk Nagybányán, volt kommunista börtönben, történeti, természeti, mineralógiai múzeumokban jártunk, láttunk orvosokra szakosodott érmegyűjteményt, kitömött sasokat, szép ásványokat, cellákat, stb. A történeti múzeum óramúzeum részében volt egy velocipéd :)))

Aztán mentünk haza, DK-i irányba...

Összeségében véve Máramaros szép. Kissé ellentmondásos, mert sok helyen düledező faházak vannak, az emberek sok faluban népviseletben járnak, és ezt a legtermészetesebb módon kezelik. Puttonyt is sokat láttunk.

A kisvasútról fényképeztem ezt az útmenti házikót is lovas szekérrel

A bálázógépek nyilván a hegyek, dombok oldalában nehezen mozognának, úgyhogy nem a hazánkban megszokott bálákat láttuk itt, hanem a lenti szalmaembert inkább. (Csubakka)

Az előbbiek ellenpontjaként mindenhol építkezéseket láttunk. Nem csak az utakat, hanem nagyobb házaktól a családi házig minden mást is épül errefele. Van néhány, ami félbe van hagyva, de a többség gőzerővel épül. Sajátos, máshol még soha nem tapasztalt élmény volt nekem, hogy rengeteg templom épül Romániában. Például a kopár Borsa-tetőn magánfinanszírozásból készül ez a templom.
Az alatta lévő görög katolikus, bádogtetős templomból épül a legtöbb, szinte tökéletesen ugyanolyanok, csak méretben vannak különbségek. Szerintem csúnyák, de a románok minden jel szerint kedvelik ezt az épülettípust.
Fatemplomokból főleg a hegyekben lehet sokat találni, ahol az erdők miatt a fa kézenfekvő alapanyag. A fentebb említett ékelt fatemplom nem olyan rég épült, de a többségük elég öreg. Szerintem ezek nagyon szépek.
A legalsó templomtípus nem kifejezetten a kedvencem, bár hasonló Debrecenben is előfordul, és tulajdonképpen a magyar templomokhoz ez a típus áll a legközelebb.

A helyi bevásárlóközpontban lehetett kapni túrórudit :)))

Szokásomhoz híven sasoltam a helyi faunát. Volt pici béka, gigantikus csiga, szép pillangó, rovargyilkos barázdabillegető, ami csak kell.

És volt sok kutya meg paci. Meg tehenek is, egyszer elállták az autóutat:)