Kicsit régen blogoltam, no de ez így nyáron talán megbocsátható.

Valahol ott maradt abba a krónika, hogy hazaérkeztünk Romániából. Másnap elmentünk Pájóval esküvőzni, egy volt osztálytársa vett feleségül egy (szinte rendellenes módon nem istvános) lányzót. Az egyházi esküvő a Bazilikában volt, a polgári és a vacsora a Gerbaud-ban. Ez nagyjából leírja az eseményt. Még annyit róla, hogy a leves előtti (frissen sült) zsömléhez és vajhoz egy olyan evőeszközt kaptunk, ami semmilyen táplálkozással kapcsolatos cselekvésre nem volt alkalmas. Ez mély nyomot hagyott bennem.

A következő héten jártam Zolinál egyedül és bringáztunk egyet, jó volt. Péntekre azt terveztem, hogy Lili jön hozzám. Ebből kis csavarral az lett, hogy vasárnap elmentem Pájóval Zolihoz, és jött Lili is kicsit később, aztán szaladt dolgozni.
Lilian mesélt az elmúlt fél évének eseményeiről, eléggé igénybevette őt. Mindig félelmetes egy alapvetően erős és intelligens embert szétesve látni. Mindenesetre most már egyre jobban van és ennek örülök nagyon. És adtam neki könyvet. Aztán Zolinak is. Mindkettejük véleményére kíváncsi vagyok igencsak.

-

Időközben elkezdett az életem egészen szokatlan fordulatokat produkálni. Ez nem jelenti, hogy baj van, inkább azt, hogy sok a változás és elég komolyak. Ez részben jó, de ezek és a viszonylagos bizonytalanság abban, hogy mi hogy lesz ezentúl nem vidítanak nagyon. Az utóbbi napokban egyszer-kétszer meglehetősen elveszettnek éreztem magamat. Jó lenne stabil pontokat találni az életben. (pontosabban: többet)

-

-

Ide kívánkozik egy rémtörténet, amit néhány hónapja hallottam:
Egy nyaraláson az ifjú társaság egyik hölgytagja közeli viszonyba került egy helyi fiatalemberrel, simogatásokat és csókokat váltottak, és a srác serényen invitálta a lakásába a lányzót, aki részben húzódozott, részben meg vágyakozott. Végül a barátnői tanácsára nem ment fel a sráchoz, egyébként is másnap indultak haza.
Már hetek óta otthon volt, amikor valami számára ismeretlen kelés lett a száján, és miután a szokásos kezelések nem segítettek, elment az orvoshoz. Az orvosa megadta a megfelelő kezelést, de egyúttal el is mondta a lánynak, hogy a rendőrséget neki kötelessége értesítenie, mert ezt a szájparazitát csak halottaktól lehet elkapni. A rendőrök kikérdezték a lányt, így kiderült, hogy egyetlen embertől származhat csak a parazita. Értesítették a helyi hatóságokat, akik a srácot nemsokára el is kapták. A lakásán 3 női hulla volt...

-

Visszatérve az eredeti témára: minden új ismerőssel óvatosan kell bánni. Viszont ez vonatkozik a nem interneten megismert emberekre is, szerintem mindannyian tucatnyi olyan embert ismertünk meg életünk során, akiről kezdetben nem tudtunk semmit.

-

Július 23-án emigráltam Tiszapüspökibe. A drámai szóhasználatot az indokolja, hogy 18 napra terveztem leköltözni, ami nem kevés.

Tiszapüspöki jó. Nagyon. A táborba idén jött utoljára (elvileg) az első turnus hagyományos öregdiák-csapata szervezni, ennek kapcsán előkerült a kérdés, hogy miért is járnak le még ide, miért jó TiszaP. Ez elég jogos kérdés, sokan kerülnek szembe vele, amikor a normál táboron felül is jönnek öregdiákként, vagy még istvánosként, de építeni.
Marci anno azt mondta, hogy azért szereti, mert itt bárkivel lehet még bármiről beszélgetni. Az emberek agya még nyitott, nincsenek standard témáik, amiken kívül nem lehet kommunikálni velük. már a huszonévesekkel is igazából csak az egyetemről, a munkáról, vagy 1-2 mániáról lehet beszélni. Pl.: akit az ember Opel Omega-fórumról ismer, azzal mindig autószerelésről beszélnek:))) De egyébként tényleg. Már általában az is kuriózum, amikor egy hangszert vagy egy könyvet beviszek az egyetemre. Egyébként az emberek fantáziáját megragadja, adtam már kölcsön így könyvet embereknek. De sajnos nem jellemző, hogy ilyesmiken felbuzdulva az egyetemen tényleges kommunikáció történjen érdekes dolgokról.
Vicky azt mondta Dömével folytatott beszélgetésében, hogy elsősorban az emlékek miatt járnak még le. Aztán egy másik beszélgetésben előkerült, hogy valamiért TiszaP felüdíti az embert, mert kívül esik mindenen. Külön létező.

TiszaP "nagyságát" megerősítendő Rizsi is lejött spontán a táborba. Örültünk vala néki:)

Hát igen, kicsit szétcsúszott :D
Ha már itt tartunk, megragadom az alkalmat, hogy 1-1 további jelenlévő személyt is bemutassak...

Ő Kata, és nagy mosoly, hogy lejött egész turnusra szervezni. Lucáról sajnos nincs kép, de párja, a csodás Döme ittenevan:

Nincs mindig ilyen arca...
Kata és Luca további két volt osztálytársa is megjelent egy hosszú hétvége erejéig, a képtelen Judit és Szandi. Lent Luca rózsájával látható

Az Olimposz szokás szerint kicsit tele volt; hétvégére csatlakoztak a Rozner fivérek, Áron, és később Ádám is. Ádám kicsit gárgyult volt, jó értelemben. Kennyt játszott: leragasztotta a száját egyik este és csak mutogatással kommunikált, meg annyi hanghatással, amit így képes volt produkálni. Valamint a tábor alatt nem sokat aludt (3 nap alatt uszkve másfél órát). Viszont néztem vele napfelkeltét, ami szép. Szeretem megnézni. Rendszerint éjjeli portya végén szoktuk látni. illetve egyszer Marcival ültünk ki megnézni. Az éji portya ezúttal elmaradt sajnos.
Visszatérve az Olimposzra, Rizsitől megtudtuk, hogy Botyval ők alkották meg a csodás táblát (Gabi bácsi legjobb deszkájából egynapos munkával, festéket nem kímélve):

Szokás szerint az öregdiákok némelyike inkább a tábori határokon kívül helyezkedett el és az alkohol mámorában élte életét. Ezt én annyira nem kedvelem, de azért volt néhány kedves ember ott is, pl az alább látható álomszuszék, akivel éber állapotában nem is találkoztam.

A komáromi testvériskolából is jött 1-2 régi ismerős...

A tábornak sajnos szomorú vége lett idén, ugyanis a Tisza elég magasra tört (mint a fenti képen láthatja, aki ismeri a normál vízszintet), és a falu polgármestere kilakoltatta a teljes árteret. A sors fintora, hogy a Tisza alacsonyan tetőzött, és így nyugodtan meg lehetett volna tartani a második turnust is.

TiszaP-t pótlandó Bence rohamléptekben utánajárt, hol lehetne pót2.turnust szervezni, és sikerült megoldani a dolgot. Gárdonyba lettünk költöztetve, egy kempingbe. A körülményekre való tekintettel egy házi készítésű Tiszapüspöki-táblát készítettek Bencéék, amit elhelyeztünk a tábor területén.
Gárdony nem rossz hely, de kicsit más a hangulata, mint a Tiszai ártérnek. Itt a Velencei-tó lábvize nem fenyeget sok rosszal, viszont két este is olyan szélvihar jött, hogy a sátrakhoz alig győztünk rohanni.
Ezúton megjegyzem: némely sátor elég gyengén vizsgázott. Főleg a hagyományos állórudas sátrakkal volt probléma, ugyanis a külső részük alá bebújt a szél, és így elég hatásosan tudta tépni lefele a sátortetőt. A mostanában divatos eldobós (2mp,3mp) sátraknak -bár Zsuzsiék féltek bent maradni- annyi előnye volt, hogy a sátor szélében is van rúd, tehát nem tudja megemelni a szél. A hagyományos igluk is egészen jól bírták. Nem áztunk be, nem is vitt el minket a szél. A hangyák viszont megtámadták a sátrat... hát ez van.

Bencéék a megújulás szellemében meglehetősen átszervezték a programokat, sok új ötlet volt. Ez részben szimpatikus volt, mert a régi táborozók már unhatják a hagyományos programokat, de sok olyan dolog történt, amit én rémes melléfogásnak éreztem. Kíváncsian várom, jövőre mi lesz a helyzet. Mindenesetre az nagy tanulság, hogy nem szabad egy tábort 2-3 ember szervezésére bízni, és képviselni kell a saját véleményünket, mert ez így nem működik.

Egy étterembe jártunk táplálkozni, vicces volt. A közel 100 embernek sokszor egyenként hozták ki az ebédjét, aminek következtében csak a kiszolgálás igénybevett háromnegyed órát. A menü is néha elgondlkoztatott minket, valahogy a fantázia hiányzott belőlük. Ismétlésnek viszont nem voltunk híján.

TiszaPében és Gárdonyban is megismertem néhány érdemes embert, akikkel a további kommunikáció ajánlott.

Tegnapelőtt voltam esküvőn, a negyedik harmadunokatestvérem (Katica) is megházasodott:) (egy Viktor nevű ifjú úriember vette feleségül) Szokás szerint a Móricz gimnáziumban volt a vacsora, vendégek jöttek Csehországból és Németországból is (valamint Olaszországból, de Katica nővére és az ő férje tudtak magyarul, úgyhogy nem számítanak teljesen külföldi vendégnek. Meg azt hiszem, most épp itt élnek). Sok vendég, sok gyerek, nagy mulatság volt. A házasodás mostanában elharapódzott, 2003 óta járok esküvőkre, ez volt kb a nyolcadik, és ez még csak a kezdet... nem mintha baj lenne.

Zárásként következzen Tücsök és Bogár rovatunk.