Amikor a teaházban a galérián vagy máshol jó mélyre kell hajolnom, mindig azt szoktam mondani, hogy biztosan azért van ez így, mert alázatot kell még tanulnom. Erre az emberek tiltakozni szoktak, pedig tényleg hasznos ilyen szempontból a teaház. A minap például WC-ülőkét cseréltem. Ha még nem próbáltátok volna, itt az idő! Felemelő munka, főleg ha nem a sajátodról van szó. Az ülőke típusától függően az aktus 5-20 percig tart, melynek során találkozol a "perem alatt" maradt maradványokkal, majd ahogy mélyebbre ásol, a rozsdás szar különféle variációi bukkannak elő. A mostani aktus egészen jó volt, mert miután felszereltem, az ülőke beteljesítette funkcióját, nem sasszézott, ami nem hátrány.

Zenéltem a napokban Mátéval és Pével, jól éreztem magamat, gyarapodtam:) Folytatás következik.

Összefutottam ma Eszterrel, az építészek gyöngyével, nagyon gyorsan beszél, de öröm látni. Remélem, hogy nem tellik újabb 3-6 hónapba látni.

Bejött a két Eni hozzám a teaházba, kedves volt tőlük. Boldogabbá tették a napomat.