Learning to smile

Menzán hárman voltunk ma, Noémi, Artúr és én.
Noémi mondta, hogy megy ma fodrászhoz, hogy a holnapi tablófényképezésre megcsinálják a haját. Próbálgattam meggyőzni, hogy szerintem teljesen értelmetlen megváltoztatnia magát erre a fényképre, mert jobb lenne önmagaként, de nem igazán ment. Kicsit oltottam olykor, Artúr olykor beszállt a beszélgetésbe, de igazából semmi nem sült ki belőle. Artúr szerint teljesen reménytelen, hogy megértsen, de én még táplálok némi reményt némely emberek felé. Bár vannak kétségeim. Amúgy, Noémi:


Artúr:



Szóval erről ennyit. Artúrral hasonlítunk egymásra valamilyen szinten és ez elgondolkoztatott....
Egyébként havazott ma és havzás és tél meg minden



jja, és a hetes megállójában vietnami nagykövetség türemkedett ki. furcsa. meglepődtem. jobban, mintha eljött volna az apokalipszis. pedig az aztán igazán meglepő. egyesek szerint