ezzel szó szerint nem értek egyet: én például magam miatt is éppúgy tudok sírni.. de nem ám akármikor! csak ha eléggé cseppfolyóssá vált a szívem, mert eléggé megnövekedett a hőmérséklete a korábbi halál témához pedig: hogyha meghal egy ismerősöm/rokonom, akkor engem valamiféle mélyről fakadó tisztelet fog el maga a halál iránt, amit nem tudok reprodukálni, így predesztinálni sem íme egy jelenség az ember életében, amit (legalábbis számomra) nem tud megjósolni semmi, következésképpen, ha a válasz 42, akkor nincs olyan kérdés, amit meg tudnánk keresni de ez asszem fölösleges szócsafarás volt, most már mindegy, belemondom...

a mást nem így értettem. Nem másik ember, hanem mindenki más dolog miatt képes ennyire kibukni (vagy nem, sokszor ép állapotban is sírhat az ember) a halálos írásodat nem értettem teljesen a válasz nem 42, csak a Föld már felrobbant:)

a halálos írásomban annyit akartam mondani, hogy azt az érzést, amit akkor érzek, amikor valaki meghal, nem igazán tudom (meg persze nem is igazán szeretem) megismételni, szóval, ha a fizikusok a világegyenletet keresik, ami alapján minden előre kiszámítható és megjósolható, akkor nem akarok ilyen fizikus lenni ez már elvi kérdés akkor már inkább lemondok a Nobel-díjról és normális ember leszek.. jó, a "más"-odat félreértettem, de most már értem (nem is gondolná az ember, hogy mi mást jelent a "más" szó...) és megnevetem (+)