Learning to smile

Tegnap találkoztam 3 barátommal, talán a rám legnagyobb hatást gyakorlókkal.
elmentem itthonról: ~8.30
hazaértem: 23.00 bicikliztem: 3 órát
barátokkal töltöttem: 10 órát
Gyakrabban kéne ilyet csináni. jó. 13- 13.30 környékén defektet kaptam, úgyhogy belsőt cseréltem. Ahhoz képest, hogy legalább egy éve nem tettem ilyet, a 20perc remek idő. Főleg azt tekintve, hogy közben találtam ki, hogy hogyan is kell használni a pumpát és ha nincs megfelelő eszközöm, hogyan szedjem le a külsőt. 1-2 emberke közben elment mellettem, volt aki látta a kezdeti és a végső fázist is, és kedvesen szóltak hozzám.
Beszélgettünk nagyjából minden problémáról, ami érint minket, beszéltünk célokról, régi célokról, múltról és jelenről, zenéről, baráti kapcsolatokról, házasságokról, gyerekekről, összeférhetőségről, félelemről, elvárásokról, magunkról és másokról. Hallgattunk Genesist, kézből még nem kiadott Trinityszámot, Nevermore-t, Opethet. Megnéztük a Szépművészeti múzeum Goya-Veláquez-El Greco kiállítását. Tea, kávé, brokkolikrémleves.
Nagyon jó, hogy az elmúlt 1-2 évben több barátomban fedeztem fel hosszabb ismeretség után olyan gondolatokat, amikkel megleptek engem, pozitívan.
Van olyan nap, amit nem igazán csinálhatott volna jobban az ember. Ha pedig ez rajta múlt, akkor az nagyon jó.