...évei. egymást húzzák egyre lejjebb.

Most épp nem szenvedek. Hétfőn beégek, meg Kovil felnégyel ( vicces lesz..) de igazából kurva jó hetem lesz a következő!!!!Még mindig nem mentünk Öryhez danolni, jövő héten kéne!!!

Ez csak azt bizonyítja, hogy keveset találkozol velem :) Nekem nincsenek rossz napjaim mostanában... :)

Tényleg, a senkinek az azért erős túlzás Soma. Én pl. vidám vagyok. Bajom egyáltalán nincsen, fizikailag ép vagyok, a többi meg kit érdekel? Érettségin csak nem bukom meg, kicsit tanulok mindenre, mondjuk matekra kéne lassan, de ma inkább Fenrir koncert, elég ha egy napot tanulok, nem? Gyertek Fenrir-t hallgatni. Ma 8:00 Vörös Yuk (www.redhole.hu)(www.fenrirrock.hu).

ha nem is legszebb napok, de vannak legszebb órák, percek, vannak olyan pillanatok, amik bizony megismételhetetlenek és olyan érzés tölti el az embert, ami valami hihetetlenül jó... mellette érettségi és hasonló dolgok eltörpülnek.. és úgy érzed ilyenkor, hogy mindent túlélsz és mindent megoldhatsz, könnyen és egyszerűen... tehát én személy szerint nem szenvedek :)

- - || - -

Bence nagyon spórol :P én se szenvedek... és írhattam volna hogy dettó... mert kettővel előttem szóló eltalálta amit én is írni akartam...

Mazapán kisasszony szívemből szólt :)

De nagy az egyetértés. Én nem csatlakozom, mert engem nem tölt el semmilyen érzés sem, mégis úgy érzem, hogy mindent túlélek, mert fizikailag ellenállóbb vagyok bármelyikőtöknél, lelkem meg nincsen, de legalábbis nagyon el van nyomva szegény, nincs beleszólása az életembe. Az a hobbim, hogy fizikailag és szellemileg olyan szintre fejlesztem magam, hogy semmi és senki nem árthat nekem. Jól haladok.

és ha egyszer csak (NINI) rádesik egy tank, vagy egy vicces arcú elefánt?:)

Az nem árt nekem, csak végetvet az életemnek.

Mi számít ártásnak?

szívesen megnézném, milyen az a vicces arcú elefánt :)

Az előttem szólókat olvasva arra a felületes következtetésre jutottam hogy általában azok boldogok akik szerelmesek én meg kivétel vagyok, tehát erősítem a szabályt

Tamás, ez egyébként épp így nem igaz, illetve nem feltétlen igaz.

Ártásnak az számít, amit én ártásként élek meg. Márpedig halottként nem élek meg semmit. A Tamás mondatát egészítsük ki annyival, hogy általában azok boldogok, akik viszonzottan szerelmesek. Tamás, te meg lehet, hogy nem is tudod, hogy milyen boldognak lenni, mert már régen, vagy még nem voltál szerelmes. Én meg pláne. Így inkább ezt az állapotot elégedettségnek nevezem. Nem vagyok boldog, de szomorú sem, és egyik sem hiányzik. Biológiai megközelítésből meg általában azok boldogok, akikben sok boldogsághormon található. Tehát mondjuk sok csokit evett, vagy be van lőve. Vagy szerelmes.

nekem volt olyan időszakom mikor se nem ettem csokit, se nem lőttem be magam, se nem voltam szerelmes, mégis boldog voltam. Igaz, nem tartott sokáig x) Som te meg közkívánatra (mazapán + én) rajzolj nekünk egy vicces arcú elefántot légy szíves! :)

Igazad van Soma, a szerelem kábé ugyanannyi fájdalmat tud okozni mint örömöt, úgyhogy szimmetrikus a dolog, de úgy értettem ahogy Artúr mondja, és különbenis írtam hogy felületes. De én távolról sem kötném a boldogságot a szerelemhez. Amúgy meg nézőpont kérdése, de szerintem nem is szerelem ha nem viszonzott. Az rajongás. Vagy valami más. De nem szerelem. de nekem ehhez semmi közöm. (addigjó)

szerintem se szerelem amit nem viszonoznak...

kétségkívül az ember csak úgy tud igazán kötődni és szeretni, ha a másik is közel engedte, csak kérdés, hogy mi van, ha már teljesen egymásbagabalyodva és összekötődve az egyik Merlini-módra kibújik az egészből...

Akkor nevezzük a viszonzatlan szerelmet sze_lemnek, abban nincs benne a RE. Nekem soha nem volt szerencsém viszonzatlan szerelemhez részemről, másik oldalról már párszor. Szerintem, ha az illető rajongó ugyanazt érzi a viszonzatlanság megszűnéséig, amit utána, akkor az ugyanaz a szerelem. Tudományos szempontból a viszonzatlan szerelem is szerelem, legalábbis hormonális hatásaiban.

szerintem akkor is létezhet szerelem, ha nem viszonzott. nyilván nem arról van szó, h szerelmesek vagyunk a johnny deppbe, meg a brad pittbe... viszont ha ismerünk valakit, közel áll hozzánk, jóban vagyunk, akkor simán előfordulhat, hogy beleszeretünk. nyilván a viszonzott szerelem az igazi, amire tényleg azt lehet mondani, hogy az... mert nyilván teljesen más érzés.. de ettől függetlenül a másik is nevezhető szerelemnek. szerintem.

Átgondoltam; nevezhető annak, de általában jóval kevésbé ismeri egymást a két ember, vagy a szeretettet a szerelmes, és ezért -még ha érzelmileg hasonló súllyal, nyomással bír is- számomra sokkal tartalmatlanabb, és inkább álmokból épített. Megjegyzem, sok kapcsolat működik úgy, hogy ez nem változik. Aztán előbb vagy utóbb a legtöbben jön egy bukta, pofáraesés, egyéb. Szóval, összességében véve, szerintem mindegy, hogy szerelem-e vagy rajongás az, ami kapcsolaton kívül történik, csak az a fontos, hogy ha már benen vagyunk, akkor túllépjünk a rózsaszín felhőkön és észrevegyük azt ami az orrunk előtt van.