Tegnap este találkoztunk L.Katáékkal heten, aztán igencsak hullámzott az egyedszám, mindenesetre voltunk a Gödörben, aztán utána NZ mesterrel ketten jártunk még egyet.
Gödör érdekes. Volt egy jazzszerűség, Bródy és Hiperkarma. A jazzszerűség sajnos nem volt annyira lázba hozó nagy zene, könnyű volt, és habos. Bródy számomra valahol tragédia, mert nagyon nagyra tartom, de ugyanakkor 40 éve játssza ugyanazokat a számokat és a közönség is csak azért megy ki, hogy ezeket hallja. Remélem, ha valaha idős zenész leszek, legalább egy fifti-fiftit tudok tartani az új és régi alkotások között. Bár eleve adoptált számokat is szeretnék játszani. Attól lesz teljes egy koncert. Hiperkarma valahol szintén fájt, mert a tizenéves csibék ott hemzsegtek és közösen énekelték a szövegeket, és bár valóban jó a zene, én is szeretem, de nem érzem valódinak ezt a rajongást, és főképp taszít a sok kis csitri, akik ha felismernek egy ismerős számot az elejéről, akkor sikítozva szaladnak a színpad elé. Egyébként nem is volt most ez olyan jó. Bezzeg anno a Sportszigetes koncert.... Összefutottam Petrával, Lajossal és Barczy Ákossal a Gödörben, meg még jónéhány istvánossal. Ahogy ez szokott ugyibár zajlani.
NZ-vel kimentünk még egy éjszakai körre, azzal a feltett szándékkal, hogy az Erzsébet hídról ajándékozzuk meg a Dunát a természet adományával, a sörrel feldolgozottabb formájában. Végül nyersen is kapott egy kicsit a Duna, mert nem esett már a végén jól.
4 után értem haza, 2 órát aludtam, aztán átmentem Zzzhez, és néztünk Equalibriumot, meg dr House-ot, meg beszélgettünk, meg kaptam ebédet. Ahhoz képest tök jól voltam, hogy mennyit aludtam, szellemi aktivitásom egészen csúcs:) Hiányzott már a nemalvás, belefáradtam a hiányába.
Igazából utóbbi két embert nagyon sokra tartom, talán ők a legjobb barátaim; Örülök, hogy volt alkalmam velük lenni, és megbeszélni az élet kisebb-nagyobb ügyes-bajos dolgait. Van elég.
Ahogy jöttem haza Zolitól, észrevettem a buszt a megállóban, és futottam, de 30 méteren kívül voltam még, amikor elindult. Visszaváltottam már sétába, mikor egyszercsak fékez mellettem egy autó, kinyílik az ajtaja. Középkorú, kortalan arctípusú fickó int, hogy ugorjak be. Elindulunk, mondja, hogy látott, és gondolta előrevisz a busz elé, hogy fel tudjak szállni. Egyébként ő csak a környékre jön. Néhányszor elment kicsit balra a busz mögött, hátha látjuk a kiírást, hogy hanyas, mert nem volt a hátulján kiírva, végül megelőzte (Egy benzinkúton át egészen érdekesen és jogosítványelkobzás szintű szabálytalansággal), és kirakott előtte. Vannak még ilyen jó emberek:)
Voltam zongorázni, mókás, de egyébként jó. Érzem az erőt és az energiát.
És a Hidrológia1. gyakvezér jófej. Az órát verssel és festménnyel nyitottuk és zártuk:))))
Gödör érdekes. Volt egy jazzszerűség, Bródy és Hiperkarma. A jazzszerűség sajnos nem volt annyira lázba hozó nagy zene, könnyű volt, és habos. Bródy számomra valahol tragédia, mert nagyon nagyra tartom, de ugyanakkor 40 éve játssza ugyanazokat a számokat és a közönség is csak azért megy ki, hogy ezeket hallja. Remélem, ha valaha idős zenész leszek, legalább egy fifti-fiftit tudok tartani az új és régi alkotások között. Bár eleve adoptált számokat is szeretnék játszani. Attól lesz teljes egy koncert. Hiperkarma valahol szintén fájt, mert a tizenéves csibék ott hemzsegtek és közösen énekelték a szövegeket, és bár valóban jó a zene, én is szeretem, de nem érzem valódinak ezt a rajongást, és főképp taszít a sok kis csitri, akik ha felismernek egy ismerős számot az elejéről, akkor sikítozva szaladnak a színpad elé. Egyébként nem is volt most ez olyan jó. Bezzeg anno a Sportszigetes koncert.... Összefutottam Petrával, Lajossal és Barczy Ákossal a Gödörben, meg még jónéhány istvánossal. Ahogy ez szokott ugyibár zajlani.
NZ-vel kimentünk még egy éjszakai körre, azzal a feltett szándékkal, hogy az Erzsébet hídról ajándékozzuk meg a Dunát a természet adományával, a sörrel feldolgozottabb formájában. Végül nyersen is kapott egy kicsit a Duna, mert nem esett már a végén jól.
4 után értem haza, 2 órát aludtam, aztán átmentem Zzzhez, és néztünk Equalibriumot, meg dr House-ot, meg beszélgettünk, meg kaptam ebédet. Ahhoz képest tök jól voltam, hogy mennyit aludtam, szellemi aktivitásom egészen csúcs:) Hiányzott már a nemalvás, belefáradtam a hiányába.
Igazából utóbbi két embert nagyon sokra tartom, talán ők a legjobb barátaim; Örülök, hogy volt alkalmam velük lenni, és megbeszélni az élet kisebb-nagyobb ügyes-bajos dolgait. Van elég.
Ahogy jöttem haza Zolitól, észrevettem a buszt a megállóban, és futottam, de 30 méteren kívül voltam még, amikor elindult. Visszaváltottam már sétába, mikor egyszercsak fékez mellettem egy autó, kinyílik az ajtaja. Középkorú, kortalan arctípusú fickó int, hogy ugorjak be. Elindulunk, mondja, hogy látott, és gondolta előrevisz a busz elé, hogy fel tudjak szállni. Egyébként ő csak a környékre jön. Néhányszor elment kicsit balra a busz mögött, hátha látjuk a kiírást, hogy hanyas, mert nem volt a hátulján kiírva, végül megelőzte (Egy benzinkúton át egészen érdekesen és jogosítványelkobzás szintű szabálytalansággal), és kirakott előtte. Vannak még ilyen jó emberek:)
Voltam zongorázni, mókás, de egyébként jó. Érzem az erőt és az energiát.
És a Hidrológia1. gyakvezér jófej. Az órát verssel és festménnyel nyitottuk és zártuk:))))
