Pájóval és Gerzsonnal sétáltunk, Pájót felraktam egy villamosra, hazafelement pedig énekeltem BlaBlát és Karmát. Már hiányzott. Nem egészen mellesleg felidéződött bennem egy időszak az életemből, amikor madarásztam, hiányzott egy nő, és nem tudtam mit kezdeni a dologgal, BlaBlát és Karmát hallgattam és énekeltem és bicikliztem és koncerteken voltam és tiszapéztem és összességében véve egész jól töltöttem az időmet, mert intenzív módon éltem és belül kavarogtam, de ez csupa pozitív dolgot hozott, mert nem ültem meg. Nem mondom, hogy visszakívánom, 1-2 pontja az utóbbiaknak nyilvánvalóan vissza nem kívánandó, de az intenzitás az kell. Úgyhogy énekeltem ma és jó volt:)
Főleg arra tekintettel, hogy kicsit hisztis voltam előtte, fáradt és kicsit ideges a mindentől. Hogy lehet pl azt írni egy hivatalos okmányra hogy Hargitai Ádám? Miután gépről, személyiről, élőszóból is kiderült, hogy Soma vagyok. Biztos így hívják a hölgy pasiját. Morr. Azért azt szeretem magamban, hogy ilyenkor viszonylag aranyosan bukok ki, és nem mérges arccal tépem mások haját. Inkább csak keresem a nyugit. Változó sikerrel...