Benne vagyok a nosztalgiában kicsit. Nem baj. Bár azért -mint Pájó is figyelmeztetett és magam is sokat gondolok rá- vigyázni kell az álmokkal, ideákkal, emberekkel. Nem mindenkinek bír1-1 egy esemény ugyanolyan jelentőséggel.
Igazából utólag visszahallgatva a felvételeket, lenyűgözöm magamat is, hogy mennyire jól tudtunk együtt dolgozni Romainnel, Gabival, és a lengyel lányokkal (ezen a felvételen épp Marisya, Magda, Kinga). Ahogy egy színész egyszer a prömierén a fülébe súgta a mellette ülőnek:
- Egészen a hatásom alá kerültem
Félretéve az egohímzést, zenére mozgok és vigyorgok attól a tízpercnyi felvételtől, amin egy igen jó kis dalocska bontakozik ki. Pájónak külön köszönet, hogy ezek a felvételek megvannak. Nagyon sok emlék van rajta. Meg olyan pillanatok, mint amikor Romain a dal pillanatnyi leállásával elkezd valami egészen mást játszani és pillanatnyi csend után felnevetnek a lányok, hogy Hhöhöhö Number eight. Aztán végül nem, mert csak egy új versszak jön, nevezhetjük prechorusnak, de olyasmi, amit az emberek együtt csinálnak.
- (zene, félrepöngetek valamit)
Rom. - ahahah
lányok - what?
Rom. - No, here is the first verse, change that: Oooh
Som - Ya-ya, ok, (...) (nem értettem a felvételről,hogy mit mondok) (Nem meglepő)
Rom. - No, double the first one
(...)
Som. - First verse, chorus, first verse, chorus, and the third one is...?
Rom. - First verse, chorus, second verse, chorus, third verse, k(nemtommi), chorus
Som. - Rendicsek
Igazából utólag visszahallgatva a felvételeket, lenyűgözöm magamat is, hogy mennyire jól tudtunk együtt dolgozni Romainnel, Gabival, és a lengyel lányokkal (ezen a felvételen épp Marisya, Magda, Kinga). Ahogy egy színész egyszer a prömierén a fülébe súgta a mellette ülőnek:
- Egészen a hatásom alá kerültem
Félretéve az egohímzést, zenére mozgok és vigyorgok attól a tízpercnyi felvételtől, amin egy igen jó kis dalocska bontakozik ki. Pájónak külön köszönet, hogy ezek a felvételek megvannak. Nagyon sok emlék van rajta. Meg olyan pillanatok, mint amikor Romain a dal pillanatnyi leállásával elkezd valami egészen mást játszani és pillanatnyi csend után felnevetnek a lányok, hogy Hhöhöhö Number eight. Aztán végül nem, mert csak egy új versszak jön, nevezhetjük prechorusnak, de olyasmi, amit az emberek együtt csinálnak.
- (zene, félrepöngetek valamit)
Rom. - ahahah
lányok - what?
Rom. - No, here is the first verse, change that: Oooh
Som - Ya-ya, ok, (...) (nem értettem a felvételről,hogy mit mondok) (Nem meglepő)
Rom. - No, double the first one
(...)
Som. - First verse, chorus, first verse, chorus, and the third one is...?
Rom. - First verse, chorus, second verse, chorus, third verse, k(nemtommi), chorus
Som. - Rendicsek
Voltunk ma Verőcén családdal. Gulyás, unokatesók, ilyesmi. Este meglepően jó kis beszélgetés alakult ki. Valószínűleg hozzájárult a dologhoz az, hogy a nagynéném és a nagybátyám jelen voltak, előbbi anyukámat, utóbbi apukámat hozta megfelelő állapotba ilyen beszélgetéshez. Emberekről, kapcsolatokról beszélgettünk, előtte még apukámék olyan politikai kérdésekről, amik számomra is a politikának a valós oldalát mutatják, azaz nem a szeretjük-nemszeretjük eztmegaztazembert, hanem az életünk körülményeinek alakulását és a vezetés erre gyakorolt hatásait, a múlt és a jövő lehetséges alakulásait. Az emberekről való beszélgetésben megragadott, hogy alapvetősen azért elég hasonló nézőpontot képviselünk, és ez valahol megnyugtató. Iván (nagybátyám) bedobta Berne-t és az Emberi játszmákat és ezzel megmosolyogtatott. Nem tartom jónak, hogy egyesek a játszmák befejezését leginkább a kilépésben látják. Nyilván nagyon sok minden változik , új tapasztalatok vannak, de alapvetően szerintem csak az adott helyzetben való közvetlen változtatás hoz az esetek 90%-ban változást, a kilépés csak alkalmi megoldás, hiszen általában az élethelyzetek ismétlik egymást, akár vissza is kerülhetünk ugyanabba a közegbe, és akkor a játszma visszatér általában, ugyanolyan súlyosan.
Hazafele volt egy defektünk, ami pont egy kanyar után, este 10 körül nem a legkellemesebb, de megoldottuk. Az ilyen esetek azok, ahol az apámfiavagyok-érzés fel tud támadni bennem kicsit; amikor érzem, hogy egy annyira nem egyszerű és még kevésbé kellemes helyzetben lehetett rám számítani, hasznos és tevékeny résztvevő voltam.
Emberi játszmákra írtam egy kis vázlatot, szerintem ha kezdésnek egész jó kis fogalomtisztázás, ha érdekel valakit, szívesen elküldöm. Igazából csak a Járó Katalin-féle Játszmák Nélkül elejének leírása, de így nincs benne annyi rizsa, csúnyán mondva.
