Ezt olvasgattam így az estébe, és Bandival elhatároztunk, hogy valamikor kinézünk. Egy hétköznap délelőtt nincs semmilyen veszélyre kilátás, sőt, ahogy nézem, kifejezetten mókás/szomorú/röhejes. ami kint zajlik. Emberek annyira érvényesíteni akarják erejük, csupán az érzés kedvéért, hogy minden hülyeséget kitalálnak. Irreális és nevetséges dolgokat. Állítólag odakint forradalom van, és hűha és el fog szabadulni a pokol, és titkos szuperrendőrök hada áll lesben; Ehhez képest a Kossuth téren a legnagyobb eredményt azok az árusok érték el, akik időben elfoglalták a legjobb helyeket, és most onnan osztják a perecet.

Nemrég gondolkodtam azon épp, hogy milyen jó ide születni. Európai, de mégsem az, egy nagy szlávság közepén vagyunk nemszláv nemzeti egység, amely ugyanakkor legalább 4 külön nemzetiség összegzése. Kiábrándultság az általános, de mégis vannak jó alapok, nincs közös letargiába süllyedés. Jó esetben ezek azt eredményezik, hogy kiábrándult, de célocskákkal azért rendelkező emberek születnek itt, és tudnak is csinálni ezt-azt. Nincs akkor gazdagság, hogy kényelmessé váljon túlontúl, viszont akkora szegénység sem, hogy a létért közvetlen kelljen küzdeni. Eljut ide mindenféle kultúra, keletről, nyugatról, a "kis Európából", és ki is termelődnek befogadók. Sok szempontból így nekünk sokkal jobb lehetőségeink vannak, mint másoknak, hiszen egy nyugati nagy hatalmi helyzetben lévő állam polgárainak általában nincs olyan nagy tájékozottsága, domináns nemzetiségek számára nem szükségszerű a kisebbek megismerése, számunkra viszont ez fordítva fontos. Azt hiszem, hogy hajlamosabbak ideákban is, jó-rossz kérdésekben gondolkodni. Maga a kelet-európai lét vicces, de én külön pikánsnak érzem kicsit a magyarságot. Olyan, mint amikor a tésztában megtaláljuk a szószt, ízlelgetjük, egyre jobban kinyílnak ízlelőbimbóink, és egyszer csak előkerül valahonnan a szósz belsejéből egy kis bazsalikom.

Frei-dosszió szerint D-Amerika lakossága érzi helyenként a legboldogabbnak magát. Nekem ez azért érdekes. Bár nyilván nem függ össze igazán a fenti boncolgatásokkal, de azért mégis.
Volt ma Geológia EA-n egy ír úriember, bizonyos Smith, aki a Rioi földmozgásoktól beszélt nekünk. Érdekes volt, ő szerintem egy igazán jó ember.

Volt Tor-Túra megbeszélés, meg jelentkezés is; Sajnálom, hogy nem voltam tavaly.
Tudtátok, hogy a BME süllyed?

Érdekesek a nemzetközi párkapcsolatok, most már igazán érdemesnek érzem, hogy ide írjak egy kicsit róluk. Többet is ismerek, különböző varációkban. Két kapcsolatban még egyben van a pár, és a jövőben a hazamenés lesz kérdőjelekkel teli, egy -saját- esetemben ösztöndíjról van csak szó, több esetről tudok pedig, amikor a felnőtt lét folytán kiköltözött az egyik ember a másikhz. Kettő nőről tudok, aki elment MO-ról, valaki mesélt egy pasiról, aki idejött a kedvesséért, és rémlik, mintha valakik köztes megoldásként harmadik országba mentek volna. Mindegy. Igazából csak furi. Nem tudok velük mit kezdeni. Apukámmal beszéltem valamikor arról, hogy jó-e, hogy mindenki százfele megy ösztöndíjakkal, ideiglenes külföldi munkákkal, talán ki is költözik. Ő azt mondta akkor, hogy valahol nem jó, mert gyökértelenné válik az ember. Én nem kapaszkodom annyira a gyökereimbe, mert nem úgy alakult, hogy olyan nagyon erősek volnának, de azért elgondolkoztat ez így együtt. Pláne a fenti 'miért jó magyarnak lenni?' írásommal.